Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?
(kiadvány: Édes hazám - Kortárs közéleti versek)
Az idei Ünnepi Könyvhét zárónapján, június 11-én a hivatalos programon kívül a Pepita Ofélia Bárban tartottak felolvasást egy kis csevellyel egybekötve a Magvető Kiadó Édes hazám című politikai versantológiájának némely szerzői körében, a kötet szerkesztői, valamint irodalomtudósok részvételével. - Bárdos Deák Ági beszámolója. Voltak csuda dolgok ezen a könyvhéten is, hogy mást ne mondjak, a felhőszakadás, ami óramű pontossággal érkezett Medárdkor - viszont nem mosta el a kedvünket mégse! Mit nekünk szél, eső, vihar, ha van bajunk ezer, példának okáért a BALSORS, bármennyire is szerettük volna hinni az elmúlt 20 évben, hogy csak múltidőben fogunk megemlékezni róla – ha egyáltalán. Az idei Ünnepi Könyvhét zárónapján, június 11-én a hivatalos programon kívül a Pepita Ofélia Bárban tartottak felolvasást egy kis csevellyel egybekötve a Magvető Kiadó Édes hazám című politikai versantológiájának némely szerzői körében, a kötet szerkesztői, valamint irodalomtudósok részvételével. A házigazda Bán Zoltán András író, fordító előzőleg már egy Parti Nagy Lajos-esttel is megörvendeztette az I. Fülkefor politikai szappanopera-librettó rajongótáborát, de a következő napok eseményei, Deák Botond költő, majd Závada Pál író felolvasóestjeivel a sorban, arra utalnak, hogy hosszú távú kulturális elképzelések érlelődnek a Pepita Oféliában... (...) Nem mellesleg a politikai költészet kultúrája, gondoljunk akár Petri körére, sosem nélkülözhette a zenét, sőt, volt a politikai költészetnek egy olyan korszaka, mikor zenébe ágyazottan élte reneszánszát. Gondoljunk csak a nyolcvanas évek underground zenekaraira, a szövegeikre, amelyek egy-két generáció számára az ellenállás kultúráját megalapozták, hozzáférhetővé tették. Én ehhez a generációhoz tartozom, úgyhogy nekem 2012 Ünnepi Könyvhetének zárónapján csak a zene hiányzott a Pepita Oféliában, bár Erdős Virág sajátos kántálása olykor az éneklés határát súrolta, az Édes hazám meg a Na most akkor... című versének felolvasása során. A pincemélyi kis színpadon Márton László Bowen monológja sötétben című verse, melynek „Hol szabadság van, ott szabadság van” sora az antológia mottójául szolgált, 80-as évek eleji hangulatot idézett. S ha már colour local: a hajdani gettó közvetlen szomszédságában politikai költészetet hallgatni napjainkban különös jelentőségű: Kemény István Búcsúlevél című versében megfogalmazott szorongásai egyre indokoltabbak. Az est dramaturgiája szerint itt el is érkeztünk az antológia eredetéhez, a Kemény-verstől az Élet és Irodalom hasábjain kibontakozó vitán át a Miért nincs politikai költészet, ha van? című Bárány Tibor-féle összegző írásig. A folyamatot generáló Kemény-vers (Búcsúlevél) után Térey (Magyar közöny) mondta el a Búcsúlevélre adott válaszát. Csukott szemmel élés. Vajon csalódhat-e a hazában bárki, aki magában nem csalódott? Vajon felelősségre vonható, megszólítható-e feddőleg a haza, míg önvizsgálatot nem tartott a megszólító? Vajon elengedheti-e az íróember a tényleges és virtuális, a lehetséges vagy leendő olvasó kezét, vagy azokét, aki olvasni nagy valószínűséggel sosem fognak – legföljebb SMS-eket? Vajon megengedi-e ezt a lelkiismeret – az önismeret? Ilyesmiken morfondírozhatott, velem együtt a hallgatóság, mikor megszólalt Turi Tímea előadásában Nádasdy Ádám rangidős fivér hangját imitáló verse, hogy, mint egy Shakespeare-dráma végén, felrázza az „ifjakat”, és mindannyiunkat a további ön- és egymást marcangolás hipnotikus bűvöletéből (A hazafiúi hűségről). Schein Gábor Karácsony másnapján című versével, akár egy valóság show-ba, úgy léptünk be a jelen idő visszafordíthatatlan folyamatainak hömpölygésébe. Mi volt még, amiről jó, ha tud a távol maradt olvasó? Volt egy toplista, azaz lett, Bán Zoltán András fortélyos e-mailjeinek köszönhetően, mely kizárólag halott költők neveit tartalmazta. A szerkesztő házigazda által „Magyarország legokosabb emberei”-ként aposztrofáltak közül az egyik, Radnóti Sándor a „legokosabb tojások” megszólítást javasolta a továbbiakra, amit a „Szubjektív Top 5” politikai költemények listaállítói, Margócsy István, Turi Tímea és Bárány Tibor (utóbbiak mint az antológia szerkesztői) is elfogadtak. A lista egyébként nem okozott meglepetést senkinek, Ady, Petőfi, Petri, Berzsenyi, Weöres, Vörösmarty, Határ Győző, József Attila, Vajda János, Illyés Gyula versei voltak a legkedvesebbek. A mezőnyből, legalábbis Bán Zoltán András szerint Szép Ernő rítt ki Turi Tímea, a Magvető szerkesztőjének választottjaként A Ritz előtt, ha zene szól című versével. Az én figyelmem végül egy kalapra irányult, amit Csurka István viselt 2000-ben egy Takács Zsuzsa-versben. Talán, mert lógott az eső lába, s a Klauzál tér környékén átmenetileg béke honolt. Az elhangzott versek és a jelenlévő szerzők: Bárdos Deák Ági Forrás: Litera (2012.06.13.) 2012-06-14 10:47:32
|
|