Ne szólj szám, nem fáj hazám. Mondhatnák azok a politikailag érintett személyek, akik sokat tettek azért, hogy ez az antológia itt és most megszülessen. Járna nekik némi bevétel a kötet után. – Ayhan Gökhan írása az Édes hazám – kortárs közéleti versek kötetről

Az Édes hazám kötetről több, az itthoni könyvtárban megtalálható antológia jut eszembe. Valamelyik az antifasiszta tárgyszó alatt egybegyűjtött versekből áll, míg egy másik propaganda célzattal készült, különben hogy kerülhetne össze egy antológiában Ady Endre és Garai Gábor, Váci Mihály, utóbbi kettő egy „furcsa” rendszer régi motorosaiként.

Ne szólj szám, nem fáj hazám. Mondhatnák azok a politikailag érintett személyek, akik sokat tettek azért, hogy ez az antológia itt és most megszülessen. Járna nekik némi bevétel a kötet után. Felejtsük el a tréfát. Nem élünk tréfás időket. Mióta is? Azt hiszem, Árpád vezér bejövetele óta. Az elmúlt egy évben született írások, mint Kemény István, Térey János, Erdős Virág, Nádasdy Ádám politikai tárgyú versei a közvetett szülői ennek az érdekes és igencsak vaskos antológiának. Kicsit hiányérzete van az embernek, hogy a most sajtó – és egyéb szabadság miatt aggódó, a jelenlegi magyar kormány működésével, intézkedéseivel egyet nem értő művészek a korábbi időszakban nem nagyon írtak vagy csak ritkán politikai tárgyú verset. Esetleg azzal a politikával kapcsolatosan nem találtak semmi kivetnivalót. Vagy találtak, megírták, de nem jelenhetett meg. Most nincs sajtószabadság, ettől függetlenül a kritikai hangvételű versek megjelenhettek. Tisztázni kellene végre, mi is az, hogy sajtószabadság. Tovább megyek, a szabadság jelentése is igényelné a tisztázást, mert a rendszerváltás óta ez a szó fokozatosan veszít értékéből és súlyából. „Térdre került-e a jó Magyarország, / Vagy daliásan harcol a fagyban „ – írja Szálinger Balázs: Költő & hadvezér című remek versében..

Nagy hagyománya van a magyar lírában a közéleti költészetnek, Petőfitől kezdve Ady Endrén át Petri György, Eörsi István költészetéig bezárólag. Nyugtázhatjuk, jó, hogy megjelent ez az antológia. A válogatás közismerten különböző politikai beállítottságú szerzők műveiből válogat, helyesen, a nagy öregek közül Marsall László, Buda Ferenc, Bertók László, Nagy Gáspár, Kányádi Sándor mellett olvasható a könyvben Orbán János Dénes, Lackfi János, Kiss Judit Ágnes, Gerevich András. Élők és holtak, fiatalok és idősebbek közösen szerepelnek. Döbrentei Kornél nem vállalta vagy a kötet kiötlőinek nem jutott eszébe a költő, esetleg összeférhetetlenségi okokra hivatkozva, azt azért szögezzük le, hogy eltekintve Döbrentei Kornél néhai kirohanásaitól igen nagy és fontos költő, nem egy hazafias és szép verssel, ami nem vált volna szégyenére az Édes hazámnak.

A könyv régebbi és új versek gyűjteménye. Érdekes megoldás, hogy mindegyik vers dátummal szerepel. Ebből következően megállapíthatjuk, a kötet az elmúlt húsz évre reagál, a bal és jobboldalt egyaránt jellemző aljasnak is nevezhető politikai játszmákra, csúsztatásokra, átfogó cselekvésképtelenségekre. Sajnos azt mondhatjuk, nagy már a baj, amikor egy kiadó egy ilyen antológiát kiad. Nagy a baj, amikor az édes haza kicsit megkeseredik, hangulatában és ízében is, a lakosság a hazától szomorú és komor, kilátástalan, a haza ellenséggé, titkos felügyelővé vedlik, „kibúj a bőréből”, nem ápol és nem takar el, egy temetetlen halottakkal és betemetett devizahitelesekkel megtöltött ország lakossága nehezen érezheti a hazát édesnek, a szájában sós, keserű íz, a boldogtalanok egyetlen ízmértéke. „ s kitántorgott Amerikába…” na igen, ez a kitántorgás ma sem ért véget, az emberek mennek, ahova tudnak, ahol lehet élni.

Valljuk be, a mai Magyarországon lehetetlen jól élni. A mai Magyarország hazug, a mai Magyarországon ügyeskedéssel boldogul az ember. Ideje volt már, hogy megjelenjék egy hasonló kötet. Jöhetett volna előbb, mindegy, jobb később, mint soha. A versek nagyszerűek, kellő iróniával és humorral, játékkal vegyítve, komolyan, komolykodás nélkül, tréfásan, nem tréfálva.
Zárásképp Marsall László: Magyarnak lenni című verséből idézném az első versszakot: „Magyarnak lenni: késlekedni / késni: lapulni, bicska-fenni, / fenni: fogat, gigát harapni, / harapni: bújni, megmaradni.„

Ayhan Gökhan

Forrás: Cultura.hu (2012.07.02.)