Melankolikus, szomorkás alaphangulatú novellákat tartalmaz Vida Gábor könyve, amint a cím is sugallja. Az igazán érdekes ezekben az írásokban, ahogyan a bizonytalanság és a bizonyosság váltakozását, olykor egymásba mosódását jeleníti meg. A bizonytalanságot időnként felváltja a pillanatnyi bizonyosság. Az egyik novellában eltűnik a felesleges gondolat, és győzni tud pingpongban a kamaszfiú, vagy gólt kap a kapus.

Máshol meg fordítva. A megtalált megnyugtató bizonyosság meginog. Elég egy pillanatnyi bizonytalanság, egy rossz döntés, amikor másra hallgat, mást tesz Rövid Tóni, mint amit szeretne és vége az „artista karriernek”, sőt az életének is. A lejtőn lefelé szabadon száguldó biciklistának is az életébe kerül, hogy bizonytalanul hátrapillant, ott van-e még a szerelme, akit mindig a közelében érez, bár a valóságban nincs jelen.

A kötetindító novellában, ami az elképzelt, de mégis jelenlévő Hedwigről szól, egymásba mosódik bizonytalanság és bizonyosság. A lánynak történetei vannak, amiket újra kell írni, próbálgatni, amíg megfelelnek majd neki. A létezés is kérdéses, még az is, ami történhetett, de végül az író találkozik Hedwiggel – vagy csak képzeli?

Néhány írásban szerepet kapnak a megérzések is. Claire és Jónás, a furcsa szerelmesek történetében az egyik mindig megérzi, ha a másiknak az eszébe jut, akármilyen messze vannak is egymástól. Saját magukról és Erdélyről szóló filmet terveznek ők, és ennek a keretei között élik az életüket, hol együtt, hol külön. A nő, anélkül, hogy elolvasná a férfi levelét, tudja, hogy Jónást nehéz helyzetbe hozta egy medve a hegyen. Arra gondol, Jónás talán már nem is él, de megpróbálja megmenteni. Eltéríti a hegy felé a repülőt, amin utazik, a kalandos mentőakció is bekerül a filmtervbe, amiről nem tudnak lemondani, és amiből kilépni sem tudnak, hiába akarnának.

Egy másik történetben megint csak férfi találkozik medvével. A feleségében kétely ébred, hogy az embere talán nem tud hazajönni. A keresésére indul, de nem érzi meg, hogy a bácsi ott van a közelében, a kukoricásban. Persze ez nem szerelem, csak egy hosszú házasság.

A történetek helyszíne az erdélyi táj, a falvak, kisvárosok, külvárosok világa. A falusiaknak olyan – amilyen. Adott. A filmrajongó csudabogárnak a világ legszebb tája. Aki elmenne innen, annak lepusztult, kopár, unalmas. A kamaszoknak meg egybemosódik az olvasmányélményeikkel Erdély nagyjából harminc évvel ezelőtti, kiábrándító valósága. Akikbe szerelmesek ezek a fiúk, azokat meg akarják szöktetni, mert csak úgy igazi a szerelem. A folyót át kell úszni, a kőfalat meg kell mászni, kaland kell mindenképpen – ha más nem, legalább elképzelt. Bár az élet olykor kalandosabbnak bizonyul, mint a regények. Még akkor is, ha a hősök a körülmények áldozatai.

Tizenegy stílusában, témájában is változatos novella. Nem igazán vidám, ám érdekes olvasmány, olyan „irodalmi rokonokkal”, mint a korai Moldova, Ottlik vagy Nádas Péter.

Czimmermann Mária

Forrás: Olvassbele.com (2012.07.09.)