Maros András mai író. Na persze, ha valaki mai író és mégsem mai író, akkor ott ette meg a fene, ezzel együtt bizony vannak nem mai mai írók. (Most hadd ne mondjak neveket, ha felhívnak, ígérem, kitárulkozóbb leszek, szóval olyanok, akik ki tudja melyik világból vagy vidékről maradtak itt, s nem vették észre, hogy amiről írnak és ahogy, az már a kutyát sem érdekel.)

Maros András viszont nagyon mai író. Negyedik kötete (bevallom töredelmesen, az előzőeket — még — nem ismerem, így összehasonlító kritikákba egyelőre nem tudok bocsátkozni, de ezért talán megbocsátanak nekem), szóval negyedik kötete, a Csinálni kell novelláriumként definiálja magát a borítón, ami nem helytelen, mert puszta novellafüzérnél jóval többről van szó. Kirajzolódik belőle egy komplex, árnyalt írói világkép és világlátási mód (persze ahogy a nem mai mai írót, úgy a novelláriumot is megette a fene, ha nem rajzolódik ki belőle komplex világkép), amely egyszerre karcos, távolságtartó, cinikus, empatikus és mély. És igen, érezhetően mindig ott a másik nézőpontja is. 

Tovább a teljes cikkhez!

Forrás: Szép Ginevra (2012.08.13.)