Szálinger Balázs eddigi kötetei összességükben a manapság a megújulás, megújítás szándékával divatszerűen művelt közéleti költészet egyik modern kori előfutára. A százegyedik év és az M1/M7 politikai, társadalmi kérdések problémájából kibontakozó, azokat felhasználó, esetlegességeikkel némileg visszaélő versek megelőzői a mostanában vírusszerűen terjedő politikai éllel megfogalmazott, többé-kevésbé sikeres közéleti (közérdekű) verseknek.

 Tovább a teljes cikkhez a Könyvhét oldalára!

Szálinger Balázs legújabb verseskötetének első hallásra provokatív, figyelemfelhívó, valaminek a hiányára figyelmeztető címe a korábban kialakított költői modell új rezgésekre érzékeny műszerének továbbfinomítása, a lírai programként elkönyvelt kérdések és (probléma)felvetések elegáns folytatása. Szálinger Balázs a kialakult helyzettel diskurzusba lépve választotta a köztársaság címet, válaszként a korábban írt verseire és közvetett módon a Magyarországon kialakulni látszó a politika zavaros vizein hullámzó és a felszínen megfigyelhető anomáliákra, elégtelenségekre és természetesen a kortárs magyar költészetben lejátszódó a közéleti költészet létjogosultságának megszilárdításáért gyakorolt meccsekre.
A Köztársaság, verseskötetnek szokatlanul vaskosra sikeredett. Az öt részt magában foglaló könyvben találunk számos verset, egy a római kort (meg)idéző drámát és az elképzelt harmadik világháborút feldolgozó hosszabb, monológokból összeálló, sajátos írást. Műfajok gyönyörű és változatosságban bővelkedő tárháza a Köztársaság. Súlyos könyv, nagyon. A jól ismert ironikus, gúnyolódó fordulatok lazítanak az önkényes metaforákkal megterhelt kötet masszív egészén, az egymásba átcsúszó jelentésrétegek nem egyszer kiismerhetetlen szövetén. A jelenleg intenzíven zajló közéleti költészetben a Szálinger kötet végállomás a sok kisebb-nagyobb megálló és rosszul felépített állomás után, a pozőr, szükségből írt versek között a Köztársaság versei éreztetik az olvasóval, hogy a költészet, az ihletettség állapota volt a létrehozójuk, az erőltetett, muszáj-versírás helyett. Szálinger Balázs fő erőssége a történelem adaptálása, hatásosan művelt fel – és kihasználása. Az utóbbi években kiadott jelentősebb költők kötetei közül nem emlékszem még egy ennyire a történelmet megjátszó, abból építkező, a múlttal, a látszólag múltba csomagolt versekkel a jelenre reflektáló könyvre. Mint egy különleges történelemkönyv: a megszokott idősíkok helyett külön idősíkban mozogva. Aktuálisabb egy verseskötet nem lehetne. Ritka alkalom és ez most az. Talán senki nem veszi zokon, ha azt a merész kijelentést teszem, hogy a politika (a rendszerváltás óta) rég nem kedvezett ennyire egy verseskötetnek, a siker tehát előre borítékolható.

Ayhan Gökhan

Forrás: Könyvhét ( 2012. 09. 21.)