Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó vezetője szerint jó, ha megmaradunk szabad embernek, akinek akadnak kételyei, gondjai önmagával és a világgal. A szakember úgy véli, a válság nagy úr, mindenkit leterít, ám akkor sem szabad csak sztereotípiákban gondolkozni. Mert a minőség sínyli meg.

Tovább a teljes cikkhez!

 A Magvető az utóbbi években többször lett az év kiadója, a kollégák, "a szakma" szavazataival. Szépek és nívósak a könyvek, de vajon mi változott az elmúlt idők óta?
Minden, hiszen l995-ben olyan kiadót kaptam a régiektől, ami annakidején mamutnak számított, de már régen nem volt az. Akár a legtöbb, egykori állami vállalat, gazdasági értelemben a Magvető is kis cég lett, nyolc dolgozóval, ami összehasonlíthatatlan a régi formával. És szokatlan körülmények között, csak a piacról élve kellett helytállnia. Természetesen nagyon meg kellett válogatni, milyen szerzőket adunk ki. Nemcsak a haszon miatt. Hanem, mert mindig is az volt a célunk, hogy kortárs szerzőket mozgósítsunk. Gondolok itt Esterházytól Kertész Imrén keresztül Závada Pálra. Akkoriban kulcskérdés volt, hogy a szocializmusban megszokott alacsony könyvárakat radikálisan emelni kellett, viszont a külső és belső értékeket lehetett fokozni. Főleg, mert olyan borító tervező képzőművészt találtunk, mint Pintér József, aki nemcsak megjeleníti a belső munkát, de megeleveníti is.


Ezek szerint nem minden változott. Például a szerzőgárda megmaradt.
Maradt is, meg nem is, de ez így természetes. Minden szerzőnkre büszkék voltunk, és nagyon örültünk, ha egy író, például 2005-ben Spiró György megtisztelt a bizalmával, és minket választott. Nem csak azt tekintettük sikernek, ha egy könyv több ezer példányban kelt el, hanem azt is, ha egy fiatal költő kötetét nyolcszáz példányban sikerült eladnunk.

Mindezt hogyan éli meg? Az Ön tehetségéből született meg a siker, vagy csapatmunka?
Csapatmunka, természetesen. És e csapat vezetőjeként talán nem önteltség azt állítanom, hogy a Magvető kiadványai azonnal fölismerhetők a könyvesboltokban is. Sok szerencse kellett hozzá, jó választásoknak bizonyultak a tartalmak, a formák: de valahogyan engem soha nem a vállalkozásnak az üzleti része érdekelt. Jól akartam érezni magam a feladatban. Biztonságban.

Biztonságban?
Mondhatni kis testi hibával születtem. Nem vagyok bölcsész. A Közgazdasági Egyetemen végeztem, de soha, nem dolgoztam közgazdászként. Mielőtt könyvkiadással kezdtem foglalkozni, színházakban dolgoztam, dramaturg voltam. Aztán a nyolcvanas években úgy éreztem, váltanom kell. Az Interpress Magazinhoz kerültem, elkezdtem fordítani, majd kiadtuk az IPM könyveket, ami egy vérbeli krimisorozat volt. Később egyébként a Magvetőnél is megpróbálkoztunk a valaha oly sikeres Albatrosz könyvekkel. Nem bizonyult jó ötletnek, vagy rosszul csináltuk.

Mégis, hogyan lett Ön a Magvető Kiadó igazgatója?
Egy véletlen folytán. A kiadó tulajdonosai, Erdős Ákos és Kolosi Tamás Esterházy Pétert kérdezték meg, akit még színházi múltamból ismertem. És természetesen odaadó olvasója voltam. Ő ajánlott. De ez már nagyon rég volt, a mából visszanézve szinte hőskornak számít. Akkoriban például az is gondot okozott, hogy a könyvesbolt-hálózat privatizációja még nem fejeződött be, kevés volt a minőségi könyvesbolt. Később megnyíltak a plázák, az újabb boltok, mára túl sok is lett belőlük.

Az is baj?
Igen, mert a túltermelést gerjeszti. De a válságtól függetlenül is, szellemileg is sok minden megváltozott. Ha említhetem a saját példámat, rám még az irodalom hatott a legerősebben, szinte abból tanultam megérteni az életemet. Mostanra egy blogban is el lehet mondani sok mindent, kibővült a világ. Nagyobb a szabadság az írásban is. Ez nem baj. Mint ahogyan Picasso szétszedte a kubista műveket alkotóelemeire, úgy alkotott például Esterházy különleges nyelvezetet. De nem csak a nyelv, a közlés is kiszélesedett, ám nem szabad elfelejteni, hogy az irodalom - más.

Mert élni tanít?
Jó, ha nemcsak az internetet böngésszük. Fontos az is, szükség van rá, de jó, ha megmaradunk szabad embernek, akinek akadnak kételyei, gondjai önmagával és a világgal. Tudom, a válság nagy úr, mindenkit leterít, ám akkor sem szabad csak sztereotípiákban gondolkozni. Mert a minőség sínyli meg.

A Magvető a minőség kiadója?
Igyekszünk azzá válni. Nagyon jó érzés, hogy a szerzőink is, a műveik is rengeteg kitüntetést kaptak, díjat nyertek az elmúlt években. Ezek nagy fontos jelzések. De fontos az is, hogy a régebbi művek is helyet kapjanak a polcokon. Nem mindenki olvasott mindenkitől mindent: legyen idő erre is. Arra is figyelnünk kell, hogy ne vállaljuk túl magunkat. Évenként negyven, ötven új kötetet adunk ki, és mellette a polcokon a régiek. Pont jó.

Milyen szempontok alapján hoz döntéseket?
A döntéseim természetesen szubjektívek, elsődleges a minőség, de az üzlet, az üzlet. Szerencsére, idáig többnyire sikerült megtalálni a helyes arányt.

Sok külföldi alkotás is szerepel a Magvető palettáján?
Persze. Ezek arra jók, úgy is válogatjuk őket, hogy a hazai művek is, és kultúremberekként mi magunk is megtaláljuk a társunkat, a hasonló gondolkozásúakat és ugyanolyan problémákkal küzdőket szerte a világban. Akár Oroszországban, vagy Amerikában. Amíg lehet.

Magyar Judit

Forrás: Népszava (2012.10.01.)