December 6-án bemutatták Máté Angi új mesekönyvét, Az emlékfoltozókat. A szerzővel és Rofusz Kinga illusztrátorral Darvasi Ferenc, a kötet szerkesztője beszélgetett. Laudációt mondott Pálfi György tervezőgrafikus, a MOME tanára és munkatársunk, Tamás Zsuzsa, az ő szövegét olvashatják most.

Ismerik azt az állapotot, amikor egy nagyobb munka, megerőltetőbb lelki jelenlét után csak a kongó üresség marad? Talán lelkesültebb szavakkal illik egy laudációt kezdeni, de Máté Angi legújabb kötete efféle hangulatban talált meg. Pontosabban én találtam rá a kötetre ennek a hangulatnak azon fázisában, amikor az ember már képes megnyílni kissé, és azt mondani egy könyvnek: gyere, és válts, vagy legalább változtass meg!

Máté Angi emlékfoltozói nemcsak a hozzájuk küldött lyukas kendőket – emlékeket – képesek befoltozni, hanem az efféle tátongó űrt is meg tudják tölteni. Előbbihez az utca porosából, egy hangyabolyból vagy egy altatódalból kerítenek foltot; utóbbi varázslathoz nincs másra szükség, csak önnön szépségükre. Hiszen tündérek ők, pontosabban tündérrigólányok.

Tovább a teljes cikkhez!

Tamás Zsuzsa

Forrás: Meseutca (2012.12.07.)