Az Édes hazám antológia az utóbbi húsz év kortárs közéleti verseit gyűjti egybe. A válogatás szempontjait értékeltük az eddigi visszajelzések tükrében, kiemelve a kötet erényeit és hiányosságait. Utóbbiból többet találtunk.

A 2012-es Ünnepi Könyvhétre elkészült egy antológia (Édes hazám, Magvető), amely a rendszerváltást követő két évtized közéleti és politikai verseit gyűjti egybe, lényegében alig jobb eredményt mutatva fel a megcélzott történelmi korszaknál. Hozza a megszokott felületességet, mert sommásan elintézve a kérdést: mindkettő máig befejezetlen.

A részleteket kissé kibontva: ugyanazt a hibás logikát követte egyik is, másik is. Ahogy maga a rendszerváltás sem alkalmazott éles és határozott cezúrákat, úgy ez a kötet sem választja szét a verset a pamflettől, hanem vegyíti, összemossa „egyik dolog a másikát”. A címlap ugyan egyértelműen „kortárs közéleti versekről” beszél, de mind a bemutatón, mind a közbeszédben összefonódott egymással a kötet kapcsán felmerülő két jelző, illetve fogalom: a politikai és a közéleti.

A válogatás nem a minőségek mentén egyértelműen kirajzolódó szűkítésre, nem a formai határok kritikus kirajzolására törekedett, hanem a szinte teljes mennyiségi lefedésre, ami még inkább sebezhetőbbé teszi. Hiszen a lehetetlent célozta meg. Ettől talán még nem sikertelen vállalkozás, ám felkínálja magát a kritikus hangú kérdőre vonásnak.

Tovább a teljes cikkhez!

Tamási Orosz János

Forrás: Irodalmi Jelen (2012.10.15.)