Sára mentett meg, aki a Közösség magazinban közzétette Marylinne Robinson amerikai írónő nyilatkozatát. A nyilatkozat 7 évvel ezelőtt született, amikor az írónő Pulitzer-díjat kapott Gilead c. regényéért. A regény főhőse egy amerikai református (kongregacionalista) lelkész, aki halálos betegségéről értesülvén búcsú-feljegyzéseket ír feleségének és fiának. A könyv pár hete jelent meg magyarul Pásztor Péter fordításában (nem a Kálvin Kiadónál). Szép könyv, mert szép dolgokról ír, szép szeretettel. Érdemes lenne szóba hozni, hogy mennyire páratlan ez a mai irodalmi kánonok világában, amely kánonnak csak gyalázni, de minimum gyanúsítani engedik a papokat, vagy ha dícsérni, akkor csak azért, mert identitást rombolnak (jó fejileg, mint a BBC pap-sorozatainak főhősei, politikailag korrektül, és “igazi karácsonyostól”). De amit nyilatkozatában Robinson mond, az ennél jóval mélyebbre megy. Az emberiség konvencionális becsmérlését állítja szembe a jó igehirdetéssel – mert, ha jó az igehirdetés (vagyis igaz és szép), akkor lenyűgöző és üdvre vezető.

Tovább a teljes cikkhez!

Forrás: Reposzt blog (2012.12.09.)