Rofusz Kinga illusztrátor a kötet bemutatóján azt mondta, hogy amikor a szöveget olvasta, rögtön megjelent előtte egy nagyon határozott színvilág, amin már nem tudott változtatni a munka közben, annyira összeforrt a szöveg világával.
Ha lehunyom a szemem, és a rövid szövegek között muszáj néha lehunyni, hogy ülepedjen a sűrű szöveg, bennem is színekké áll össze ez a világ. Nem tudom pontosan megmondani, milyen szín ez: kétféle ragyogás. Egy nyári, mint amikor a nyári reggeleken nagyon fehéren süt a nap, és minden olyan halvány kék és sárga, hogy szinte alig van színe a nagy fényességtől. A labdarózsás, a kulcsos, az emlékfoltozós, a lepkefogós mesék színe ilyen nyári-fehér bennem . Vannak olyan mesék amik másképpen, befelé ragyognak, őszi, meleg színekkel, egymáshoz fordulóan. A ködös, az álmos, a faszelidítős, az asztal alá rajzolós meséknek ilyen meleg színe van a fejemben.

Amik ragyognak: a tündérrigólányok. Máté Angi meséjében majdnem mindig ketten vannak a dolgok, kétfelé válva: a kő és a holdfény, a vonat és az utasok, a kemence és a felhőkenyerek, a a virág és a nap, Kapitány és Narancshal, az ég és a föld. Egymás felé vágyakozó, igyekvő lények kettőse játszik az eddigi mesékben. Át akarnak változni, a másikká akarnak válni, hogy ne legyenek egyedül. Még Kapitány is csak kis időre talál otthonra, mindig megy. Vágyakozás a társra, keresés, figyelem – az összekapcsolódás lehetősége: ezt járják újra meg újra körbe a Volt egyszer egy-mesék.

Sokan azt mondják, hogy ez Az emlékfoltozók egy szomorúbb könyv lett. Szerintem nincs igazuk. Boldog, szomorú könyv a tündérrigólányoké. De ők nem csak ebben, a saját világukban vannak otthon, hanem az égben is, ahogy a nevük is mondja: földi lányok, égi rigók, tündérek, akik őrzik a titkokat, mások titkait is – az emlékek, amelyeket megkeresnek és visszavarrnak mások kilyukadt kendőjébe, ilyen bensőséges titkok. Az élet olyan titkai, amiket ha elfelejtünk, akkor nem marad semmi, amire építhetnénk, ami az énünk alapjait adja.

Tovább a teljes cikkhez!

Győri Hanna

Forrás: Pagony.hu (2012.12.11.)