Aztán a nyolcvanas években, amikor a nála tíz évvel idősebb Tar Sándor sörözés közben elmeséli, hogyan néztek rá, az akkor negyvenes szerzőre egy találkozón, amelyre mint fiatal írót hívták meg, hát na, öreg vagyol, nincs ezen mit szépíteni, mondja, és erre isznak. Most pedig van itt ez az ötvenéves irodalmár, s irigykedünk a bohó ifjúságra. Hogy ez a nyikhaj…

Keresztury Tibor 50 éves. Ez alkalomból jelent meg A készlet erejéig című gyűjteményes kötete, és a felvezetőben sem véletlenül említettük Tar Sándort. De erről kicsit később.

A készlet „előállítója” azt írta néhány nappal a jeles időpont előtt, hogy élő ember nem ivott még előre a medve bőrére harminc tonikot. „Milyen érzés, kérdezte valaki, azt nem tudom, mondtam, de arra határozottan emlékszem, mit gondoltam egyetemistaként erről az életkorról, amibe – ha el nem kiabáltam – behajózom közelest. Ne tudd meg.” (Ötven Csapás [2 flekken], Litera, 2012. október 29.) Mi már tudjuk egy ideje, és időközben megtudta, megtapasztalta Keresztury is.

A készlet erejéig című kötettel pedig most az országot járja, s a könyvbemutató egyik állomásaként november végén, egészen pontosan 21-én (a dátumnak focitörténeti szempontból jelentősége van) Debrecenbe is eljutott. Debrecen – miként Miskolc is – fontos szerepet játszik az író életében. Itt járt egyetemre, majd az Alföld folyóirat versrovatának szerkesztőjeként töltött hosszú éveket a cívis városban. A rövid, két-három flekkes tárcanovellákban a szerző életének valamennyi fontos helyszíne visszatérően jelen van. Válogatás ez az eddigi kötetekből; a szövegek jó része onnan, valamint az irodalmi lapok olvasóinak – legyenek azok print vagy online oldalak – is ismerősek. (...)

A kritika teljes terjedelmében itt olvasható!

Nyirán Ferenc

Forrás: Kulter.hu (2012.12.28.)