A háborús könyvek többsége magára a harcra koncentrál, Kováts Judit viszont itt azokra, akik otthon maradnak: a nőkre. Egy fiktív 18 éves lány szemszögéből látjuk a második világháborút, aki eleinte természetesen nem érti, ami körülötte történik. A kezdeti naivitás és a fokozatos rácsodálkozás jól ismert írói eszköz, de itt is hatásos, mert ami a hátországban történik, legalább olyan borzalmas lehet, mint a frontvonalban.

A helyszín a regényben nincs megnevezve, csak a könyvről készült kisfilmből derül ki, hogy Nyíregyháza környékéről van szó. Érdemes lett volna a könyvben is leírni a helység nevét, hogy a történetet pontosabban tudjuk a háború menetéhez viszonyítani, illetve hogy érezzük: ezek valós, Magyarországon megtörtént események, amelyeket egyébként idős emberek meséltek el a szerzőnek, aki aztán nem tanulmányt, hanem regényt írt belőlük.

Pontosan ennek köszönheti a könyv a hitelességét is, hogy ezek a borzalmak valóságosak voltak: elvitték a faluból a férfiakat harcolni, aztán a zsidókat gettóba zárni, aztán a németek bombáztak, aztán az oroszok, aztán mindenki egyszerre, és a gyalogos seregek is ide-oda vonultak, gátlástalanul kihasználva az ellenséges területen élőket.

A teljes cikk itt olvasható!

Forrás: Olvaslak.hu (2012.12.28.)