Az írónő már a 90-es évek elejétől kezdve dolgozott a történeten, ami végül 2009-ben jelent meg, és 2010-ben máris megkapta a legjobb regénynek járó Orosz Irodalmi Díjat. Bár a könyv azonnali sikert aratott, Petroszjan mégis szkeptikusan áll az íráshoz, nem tervez következő könyvet, inkább azt hangoztatja, hogy az Abban a házban volt az első és utolsó regénye. A történet, amit mindenképpen el szeretett volna mondani.

Van egy Ház, ami befogadja azokat a gyerekeket, akiket kivetett a társadalom. Olyanokat, akiket a családjuk tehernek tart, akik mások, mert például tolószékesek, hiányzik valamelyik végtagjuk, szellemileg sérültek, vagy csak kicsit furcsák. Ezek a gyerekek aztán a Ház részévé válnak, van, aki jobban, van, aki kevésbé. Folyton ott lebeg a fejük felett a kibocsátás réme, amikor felnőve el kell hagyniuk a Ház biztonságát. Ahogy közeledik ez az időpont, úgy válnak egyre kiszámíthatatlanabbá, mint a sarokba szorított állatok, akik mindenre képesek a túlélésért.

Hiába emlegetik a Harry Pottert, ez a bentlakásos iskolai hangulat korántsem varázslatos. Inkább egy gyilkosságokkal, késelésekkel, őrülettel teli világ bontakozik ki előttünk, aminek megvannak ugyan a maga szépségei, de azok csak a beavatottak számára válnak láthatóvá, mindenki másnak csak vértől csöpögő folyosókat és borotvapengéket jelent. Ezek a gyerekek sokkal kegyetlenebbek, mint bármelyik felnőtt, és legtöbbször ennek nincsenek is tudatában, hiszen annyira része a mindennapjaiknak.

Tovább a teljes cikkhez!

Tóth Patrícia

Forrás: Könyves Blog (2013.01.04.)