Darius Kopp, Terézia Mora regényének főszereplője az ezredforduló (anti)hőse, keletnémet szocializáció után egy számítástechnikai világcég egyetlen, a kontinensen élő és működő alkalmazottja — dacosan hedonista, megszállottan technofil, már-már szentimentálisan, de gyakran hanyag és egoista módon szerelmes is. Majdhogynem magunkra ismerünk benne.

A bő egy hét alatt lejátszódó történet a klasszikus eposzi sűrítés eszközéhez nyúl, egyetlen rövid időszak leírásába préselve mindazt, amit tudnunk érdemes erről a "korpulens férfiról" — az elbeszélő azonnal a dolgok közepébe vág, és csak kisebb visszaemlékező blokkok tudósítanak a legfontosabb előzményekről. Így tudunk meg részleteket Darius előéletéről, házasságáról a szerencsétlen sorsú és hiperérzékeny, magyar Florával, a Fidelis Wireless nevű cégnél betöltött kivételezett pozíciójáról — csak Londonban és az Egyesült Államokban vannak főnökei, némiképp jellemzőnek is tűnhet föl, hogy előbbivel zaklatottabb és szorongással teljes a viszonya. A berlini irodát egyedül használóként ("channel and regional sales manager in the D/A/CH region and Eastern Europe") nemcsak azt élvezheti ki, hogy munkahelyén akár cipő és nyakkendő nélkül is elüldögélhet, de abban sem kéri senki számon, mikor mit csinál éppen. Így nyugodtan töltheti munkaidejét kedélyes email- és hírolvasással délelőtt, hogy rögtön utána ebédszünetet tartson — történetünk kezdetekor ("egy pénteki napon, szeptember 5-én") csak egy korábban lebonyolított üzlete visszamondása és a tartozás egy részének készpénzben (!) történő rendezése zavarja meg.

Tovább a teljes cikkhez!

Árvai András

Forrás: Prae.hu (2012.12.21.)