Számos szerző dolgozta már föl a társadalom perifériájára szorult kisemberek sorsát vagy ragadott ki egyéni-kollektív traumatikus élményeket, hogy általános problémákat vegyen górcső alá. Maros András novellái (a közelmúltban megjelent Darvasi-, Kerékgyártó-kötetekhez képest) kerülik a szociográfiai aspektust, az emberi természet csoportképét nyújtják, alulnézetből. 

 

A Magvető Novellárium sorozatában megjelent kötet azt sugallja, hogy akármilyen gyenge, kiszolgáltatott, sebezhető az ember, nem szállhat ki a versenyből, ami lehet közösségen, illetve családon belüli rivalizálás vagy érvényesülési kísérlet a társkeresési dömpingben. Látszólag behozhatatlan hátránnyal indulókat beszéltet a szerző, olyanokat, akik ebben a húsdarálóban máskülönben nemigen kapnak szót. 

 

Maros novellái szabályos háromszöget zárnak be. A három csúcson három megállapítás szerepel, Bólya Pétertől, Petroniustól és a kötet borítójának tervezőjétől: Az élet értelme, hogy leéljék. Az élet nevetséges, úgyhogy nevetni kell. Mindenki a saját sorsáért felelős. A banálisnak tűnő frázisok viszont váratlan módon kombinálódnak és abszurd elemekkel bővített mindennapi, mégis szokatlan történetek köntösében elevenednek meg. 

 

Hősei önsajnálatban vergődő, a konfrontációktól megfutamodó, javarészt szűkre szabott korlátokkal és szerény képességekkel megvert notórius szerencsétlenek. Sokféle megaláztatás, bűntudat, rögeszme, kényszerképzet megelevenítői ők, úgymond „majdnememberek, akiknek majdnem sikerül valami, de (javarészt) mégsem.” A Kapufa című novellában sorolja ebbe a gyűjtőkategóriába a kötet emblematikus figuráját, Korda-Jován Pétert a www.parvalasztasnegyvenotfelett.hu-n megismert Boglárka. Korda-Jován Péter ugyanis labilis lelkiállapota vetületeként krónikus ajtófélfába-ütközésben szenved, de esetlensége, betegesen szkeptikus alkata ellenére képes visszájára fordítani a rajta elhatalmasodó önbizalomvesztés folyamatát. Az ő ellentéte, a Bárcsak én lennék Dr. Csapó Gábor! elbeszélője szintúgy a szorongás természetének mélyreható analízisét rögzíti, de a felülemelkedésre irányuló kísérlete sikertelen marad.

 

E lehetséges kifejletek bináris oppozícióját testesíti meg a borítón darabjaiban látható húsdaráló. A szerző nyilatkozata szerint a szereplőkön múlik, hogy összeillesztik a részeket vagy nem, kézbe veszik a sorsukat vagy nem.