![]() Egy tükör szilánkjai - Rubin Szilárd: Aprószentek
(kiadvány: Aprószentek)
Tegnap hajnali négykor a végére értem Rubin Szilárd be nem fejezett regényének, az Aprószenteknek. Második alkalommal végeztem a könyvvel, az első után még egyszer elolvastam, s most bevégezve, gondolkodom rajta. A világirodalom nagy befejezetlen művei jutnak eszembe, amik mindig jobban izgatták az emberek fantáziáját, mint a befejezett, lezárt művek. Mintha egy ilyen félkész műben az olvasó tetten érhetné az írót, közelebb férkőzhetne titkaihoz – nem csak a műhelytitkokra gondolok – az emberhez. Különösen az író halála emeli a befejezetlen művek báját. Máskülönben nem maradt volna befejezetlen az a mű, egy élő írónak kutya kötelessége, akarom mondani írói kötelessége befejezni, amit már elkezdett. De az író is csak ember, és ha a halál ott kopogtat az ajtaján, ő sem tud kitérni előle. Haladékot is csak az Ottlik elbeszélésben kaphat a művész. Mintha ezeknek a nagy ívű történeteknek a megírásához nem lenne elég egy élet, mintha túlnőnének az alkotón, külön életteret követelve maguknak. Ilyenkor válik egy történet befejezhetetlenné, megírhatatlanná, amikor már az író sem tudja, hogy valójában merre tart, amit ír. Természetesen nem minden író kerül bele ebbe a zsákutcába, – ami független az alkotó tehetségétől. Vannak történtek, amik önmagukba fordulnak, így válnak befejezhetetlenné. Forrás: ÚjNautilus (2013. 02.19.) 2013-02-26 11:45:23
|
![]() |
|