Olvasmányos, ám nem feltétlen könnyen emészthető elbeszéléseket tartalmaz A mi Urunk népe. Kis emberek furcsa történeteit nehezen megmagyarázható véletlenekről, őrangyalokról, beteljesült jóslatokról, tragédiát előidéző lopott légyottokról és nem utolsó sorban valamiféle felsőbb hatalomba vetett hitről, ami olyannyira sajátja az orosz népnek. Mindeközben érzékletes képet kapunk a 20. század második felének orosz hétköznapjairól és azok állandó szereplőiről is. Az írónő részletgazdag stílusban mutatja be ezt az általa oly jól ismert  világot, finoman ábrázolva benne csúfat és szépet egyaránt. Miközben alteregói alakjában ő maga is ott sétál a sorok között.

Amin bizonyára annyira nem is lepődik meg az olvasó, hiszen Ulickaja már az előszóban ír  arról, hogy “a szerzői én darabokra hullt, szétesett”. A szétesés után keletkező személyiségszilánkok pedig szétszóródtak a novellákban. Ennek következményeképpen az író más-más alakban, hol fiatalasszony, hol kislány képeben tűnik fel történetekben. Néha ő maga a történet központi szereplője, néha pedig valahol a történet peremén tűnik fel. Beazonosítása azonban még ezekben az esetekben sem nehéz, hiszen mindig ugyanazt a nevet viseli: Zsenya. Az elbeszéléskötet novelláit a csoda és a hit tematikáján túl, az írói alteregó fel-fel bukkanása fűzi össze laza szerkezetű írásfolyammá. (...)

Tovább a teljes cikkhez!

Mlinárik Mariann

Forrás: Filmtekercs.hu (2013. 02. 26.)