Sajtóközleményében Isten hangsúlyozta, az emberekből mostanra végképp elege lett. Bár elismerte, hogy az emberi faj egyedei mind egy szálig az ő teremtményei, de hozzátette, azt soha nem gondolta volna, hogy ezekből a kreatúrákból végül ennyire megátalkodott, gonosz, semmirekellő banda válik – ezt búgja a Kossuth rádió bemondónője, amikor a regény főszereplője, Emlék Bundás író a fürdőkádjából kikászálódva éppen a kiadójához indul, hogy valahogy elrendezze az „elégsokelőlegetadtammár” kontra „holvantehátamegígértregény” kérdéskört. Emlék Bundás a kiadó főnöke előtt handabandázik egy sort, végül beadja a derekát, és rövidesen nekilát egy westernregénynek.

Cserna-Szabó András új kötetében párhuzamosan fut (hol tényleg fut, hol vonaglik, hol szárnyal, hol meg csak togyog) két történet, amely a regény végén egybeér, összekeveredik: egyfelől Emlék Bundás író küzdelme saját életével, másfelől az általa írt vadnyugati kalandregény. Mindkét történet főszereplői a boldogságot és az igazi szerelmet kergetik. Csakhogy, amint azt Cserna-Szabó megfogalmazza: „minél jobban keressük, minél kétségbeesetten, annál mélyebbre gurul a bokor aljába a szerelem pöttyös lasztija”.

Tovább a teljes cikkhez!

Trencsényi Zoltán

Forrás: nol.hu (2013.03.16.)