Kováts Judit eredeti szakmáját tekintve történész-levéltáros, témaválasztása ilyenformán cseppet sem meglepő. Az viszont lenyűgöző, hogy a múlt iránti szenvedélye és elhivatottsága kiváló ízléssel és remek írói készséggel párosul. Szerzőként a dokumentarista és a fikciós próza határmezsgyéjén egyensúlyoz magabiztosan, tárgyilagossága okán regénye nélkülözi az ítélkezést és az egyértelmű állásfoglalást. Szépirodalmi debütálásával egy önmagában is érdekes és izgalmas témához nyúlva, a társadalom egészét érintő, maradandó sérülések feldolgozásának megkezdését tűzte ki célul.

A II. világháború és az azt követő időszak tragédiái a hazai és a világirodalomban egyaránt számos alkotáshoz szolgáltattak ihletet. A Megtagadva legközelebbi rokonának minden bizonnyal Polcz Alaine 1991-ben megjelent Asszony a fronton című önéletrajz-töredékét tekinthetjük. Noha első pillantásra a két regény alapkoncepciója nagyon hasonlónak tűnhet – egyes szám első személyű elbeszélőjük egy idős asszony, aki egy emberöltőnyi hallgatás után idézi fel a háború idején elszenvedett tragédiákat –, a két mű között mégis jelentős tartalmi és formai különbségek vannak.
 
Az Asszony a fronton egyszerű visszaemlékezés, a szerző saját, megrázó élményeinek számbavétele, a Megtagadva ezzel szemben egy fiktív elbeszélő, Somlyói Anna emlékein keresztül ábrázolja a II. világháború emberpróbáló gyötrelmeit és azok pszichére gyakorolt hosszú távú hatásait. Ennél fogva nyilvánvalóan nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett dokumentumregényről, holott a szerzőtől tudjuk, hogy az általa elmesélt történetek hitelességéhez kétség nem fér: alkotásának fundamentuma az az interjúsorozat, amit huszonhárom világégést túlélt idős emberrel készített. (...)

Tovább a teljes cikkhez!

Bátai Blanka

Forrás: Kortárs Online (2013.03.18.)