A szürke alapszínű, feltűnő borítón egy vastagon rúzsozott, kissé csücsörített száj látható, közte a nyílás tátongóan fekete. Ha az ábrát kilencven fokkal elfordítjuk, akkor egy másik, igen fontos női szerv ábráját kapjuk meg – amely mindvégig a regénybeli főhős érdeklődésének középpontjában áll.
A szerzőt ifjúkorából Hírlevélíró jól ismeri. Mindig is irigykedett stílusára és hódításaira. Aztán DM elszegődött tanítani egy középiskolába, főszerepet kapott egy magyar filmben. Amikor a nyolcvanas évek közepén Barcelonába tette át a székhelyét, sokan arra gondoltak, hogy egyszerűen új vadászterületre vágyott.
Most pedig itt ez a vastag, mindvégig szórakoztató, különös műfajú könyv. Alapvető jellegzetessége, hogy szerepelnek benne igazi személyek igazi névvel, igazi személyek álnévvel és keverék személyek kitalált névvel. Mindjárt itt van a főhős, aki Koszta János néven mutatkozik be, egy nagydumás, napról napra élő csajozógép, aki a Bajcsy-Zsilinszky úton lakik a nagymamájával, és alkalmi fordításokból, lektori jelentésekből tartja fenn magát. A regény azzal kezdődik, hogy villámcsapás éri: a nála jóval fiatalabb, Évi nevű, alkalmi légyottra felcipelt lányra ráadja egy régebbi szeretőjének hálóingét – és ettől azonnal, minden szándéka ellenére beleszeret. A következő mintegy kétszáz oldalon ennek a pillanatfelvételnek festi le a hátterét. A saját családja, a nagyival való szeretetteljes kapcsolat, a főhős életének helyszínei, díszletei, barátai, régebbi nők, a jelenlegi komoly kapcsolata (mert persze az is van…), a bohém pesti ellenzéki mozgalom, saját szakmai kudarcai, mindez megspékelve néhány megrázóan szép és eredeti szeretkezés-leírással, amely a dél-amerikai mágikus realizmus és a pornográf irodalom legjobb darabjainak mély ismeretéről tanúskodik. A szerzőt ide is elkíséri az önirónia és öngúny – ami az ilyesfajta leírásokra nem jellemző. Ez az ő igazi újítása, világirodalmi nóvuma.

A könyv második felétől a nézőpontok kezdenek bonyolódni. Évi naplójából értesülünk arról, hogyan fest a század szerelmi élménye a másik oldalról (enyhén szólva nem ugyanúgy), közben a legjobb barát Amerikába emigrál, levélváltásokból követhetjük az eseményeket. De van színdarab, filmforgatókönyv, beszervezési jelentés, pszichoanalitikai esetnapló formában megírt fejezet, mindegyik tű pontos és odaillő. Elég korán értesülünk arról, hogy a szerző a kéziratot egy szanatóriumban írja. A vége felé aztán ott játszódik egy jókora terjedelmű rész, ott is folytatódik a csajozás, de mintha mélyebben. És itt kapjuk meg az igazi néven szerepelő pszichiáter bámulatosan mély portréját. Az olvasás közben Hírlevélírót nem hagyta nyugodni a kínzó kérdés: vajon hogy lehet ezt a könyvet befejezni? Nos, a szerző erre is nagyszerű megoldást talált. És a hosszú epilógust az Amerikába kivándorolt barát szájába adta. Az ő kritikai megjegyzései osztják ki a mai Magyarországot, a nyelvi divatok felől indulva, de meglehetősen mélyre ásva. Ám poétikai szempontból ez sekélyes befejezés lenne. Nem is ez az utolsó fejezet. Hanem az, amelyben megtudjuk a szanatóriumba kerülés pontos előzményeit. Ez megint nagyon emlékezetes rész. Amilyet még sehol sem lehetett olvasni. Még két dolgot feltétlenül érdemes kiemelni: a nyelvi erőt, amellyel a valaha volt értelmiségi félvilág figuráit egyéníteni képes, meg azt a részt, ahol a Bibliát magyarázza. Kosztának, a főhősnek, ha nagyon szomorú, mert egy este nem kerül nő az ágyába, ez a kedvenc olvasmánya. Igaz, érdekes és vicces megjegyzéseket fűz hozzá…
Nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlható, akinek bejön a mélyen a nyelvben gyökerező humor, és nem pirul el (a kelleténél jobban) a gyakori szexjeleneteknél.

[A Vademecum Hírlevél a Summa Artium heti kulturális ajánlója, amely az alapítvány mecénásainak készül, régies szóval afféle „kőnyomatos”. Szerzője Török András.]