A napokban jelent meg Dés Mihálynak a Pesti barokk című kötete, amely az 1986 óta Barcelonában élő szerző első regénye. Dés Mihály lapunknak úgy fogalmazott, hogy a Don Juan mítosznak egy posztmodern, pesti változatát akarta megírni.

- Nem gyakori, hogy valaki hatvan éves kora után jelentkezik az első regényével. Önt mi motiválta erre?

- Igaz, hogy ez az első regényem, de lényegében mindig az irodalom körül mozogtam. 1986-ig éltem Magyarországon, foglalkoztam műfordítással, megjelentek recenzióim, de még idegenvezetőként, sőt színészként is dolgoztam. Spanyolországban pedig voltam kulturális és politikai újságíró, egyetemi tanár, szerkesztő és lapkiadó is, sokat publikáltam, írtam esszét, cikket, kritikát, még novellát is. De a hetvenes évek vége óta készültem egy regény megírására a saját nemzedékemről, az akkori korról.

- Mi izgatta elsősorban?

- Izgatott a saját múltam, emigránsként pedig még inkább szembe akartam nézni ezzel.

- Miért ment Spanyolországba?

- Az igazság az, hogy odanősültem. Bár régóta foglalkoztam az esetleges disszidálással, akárcsak a regényem két főszereplője.

- A rendszerváltás előtt néhány évvel azért ez már nem volt tömeges jelenség...

- Valóban. De az én távozásom nem tekinthető tipikusnak: a pszichoanalitikusom azt mondaná, hogy a siker elöl szöktem meg.

Olvassa tovább az interjút!

Forrás: Népszava (2013.03.29.)