Sziasztok. Emlék Bundás vagyok, író. Hobbim a gasztronómia és a nők. Na jó, az A bizonyos nő, mármint a Léna, na ő majdnem olyan, mint az Omega számban, hogy én mesélek róla, mindenhol őt látom, csak épp ne a fagyos orosz realitásba, inkább Kolozsvár környékére képzeld az egészet.

De tényleg olyan, mint az Omegában, Léna itt is eltűnt egy hajnalon, én meg aztán ott maradtam, egyike a pofára ejtett férfiaknak. Igen, elvarázsolt, pofára ejtett férfi vagyok, akivel annyi hihetetlen dolog történik, amit egy normális ember talán el sem bírna, de hát úgyis író vagyok, nem normális. Novellista, mondjuk annak is pofára ejtett, manapság a csudának sem kell a rövidpróza, regény kell ide. Írok regényt, ha az kell, nesztek. Westernt. Attól aztán nem hemzseg a magyar könyvpiac. Írom a westernt, vannak jobb és kevésbé jó periódusaim, a regény életre kel, a szövegből valóság lesz, ebből pedig bonyodalom, nem is kevés. Eközben még olyan említésre sem méltó dolgok történnek, hogy Szántó Zafír barátomból Szántó Zafíra barátnőm lesz, hogy lesz egy túl tökéletes barátnőm, hogy ezernyi krimit olvasok el, meg tucatnyi szakácskönyvet. Finomakat főzök, úgyhogy éhesen ne fogjatok hozzá a könyvhöz, mert korogni fog, ami szokott. Emlék Bundás voltam, és van egy jó történetem.

Most, hogy már az első bekezdésben lelőttem egy csomó poént a könyvvel kapcsolatban (Aki még nem olvasta el a könyvet, ne olvassa el az első bekezdést! Ó, talán már késő...), ideje komolyan beszélni Cserna-Szabó András első és könnyen lehet, hogy egyetlen regényéről. A Magvető kiadásában megjelent könyv már szellemes borítójával is felhívja magára a figyelmet; vadonatújan is a használtság, forgatottság hatását kelti, kinézetével a bűnügyi ponyvaregényeket imitálja. A külső azonban nem minden, a belső az igazán fontos, és a regény itt sem hagy kívánnivalót maga után. Cserna-Szabó már az első oldalakon megteremti azt a sajátos, enyhén nihilista atmoszférát, ami a mű egészét körüllengi. A karakterek jól kidolgozottak, legalábbis annyira, amennyire szükséges. Semmi sem történik véletlenül, nincsenek elvarratlan szálak, a cselekményvezetés végig logikus marad.

Olvassa tovább!

Kovács Henrietta

Forrás: Campus Online (2013.03.27.)