„A nők nem fociznak, ennyi a különbség”
(kiadvány: Hősnők és írók)
Scherter Judit az írókat az olvasmányélményt jelentő regények (ritkábban: novellák) hősnőiről, meg a saját, teremtett alakjaikról faggatja, de minden szerzőnek jár „személyre szabott” kérdés is: Grecsóval például Móricz, Parti Nagy Lajossal az írófeleségek felé kanyarodik a beszélgetés. - Szilágyi Zsófia kritikája Scherter Judit Hősnők és írók című interjúkötetéről. Ha a kortárs magyar irodalmat jól ismerők számára rendeznék egy vetélkedőt, és ott feltenném a kérdést, vajon a Scherter Judit kötetében megszólalók (Darvasi László, Forgách András, Grecsó Krisztián, Háy János, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György) közül kihez tartozhat a kritikám címévé emelt mondat, bizonyára gyors választ kapnék – ki máshoz, mint a magyar íróválogatott oszlopos tagjához, Kukorelly Endréhez. Esetleg azt vethetné fel valaki ezen az elképzelt vetélkedőn, vajon Kukorelly miért nem tette hozzá, amit egyébként szokott, ha kedves témáiról, a nőkről és a fociról kérdezik: azt, hogy a nők nem értik a lesszabályt, egész egyszerűen nem értik. Mindazoknak viszont, akiket éppen ez a kötet vezet be abba az egzotikus világba, ahol az írók még megkérdezhetők, hiszen élnek, érdekes lehet töprengeni rajta, vajon egyetértenek-e azzal, hogy „a nő és férfi legfőképpen ember”, ahogy Nádas Péter állítja, vagy azzal, hogy „egyszerűen a nőnek különleges képessége van arra, hogy az érzelmeket visszahozza az életbe”, miként Forgách András mondja. A könyv nyilvánvalóan az utóbbiakat, vagyis az úgynevezett széles olvasóközönséget szólítja meg, és ezzel nincs is semmi baj, hiszen a mai írókat „vitapartnerként”, beszédtémaként is számon tartók, az őket rendszeresen olvasók számát mindenképp gyarapítani kellene – ebben segít a felkészült, kedves és előzékeny kérdező csakúgy, mint az egyes beszélgetések után olvasható szövegrészletek, amelyek megadják annak az esélyét, hogy valóban a kortárs irodalomba vezető kapuvá változzék ez az interjúkötet. (Amelybe még egy-egy írói arckép belefért volna – mondhatnám, hogy 2013-ban már egészen furcsa egy effajta kötet fényképek nélkül, de ehhez mégcsak nem is kell a huszonegyedik századot emlegetni, hiszen már az 1960-as években és a Szép versekben is volt az írónak arca…) Szilágyi Zsófia Forrás: litera.hu (2013.04.05.) 2013-04-05 17:33:12
|
|