
Ellenségképeket keresünk magunknak - Interjú Székely Csabával
Ellenségképeket keresünk magunknak
Szilléry Éva - 2013. június 17., hétfő
A Bányavakság írója új hangon szól a székelyföldiekről és az elnyomásról
Nem volt szándékomban a polgárpukkasztás – állítja Székely Csaba fiatal erdélyi író, akinek nagy sikerű drámatrilógiája új hangon beszél a feldolgozatlan székely–magyar konfliktusról. A Bányavirág – amely a tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadása volt – után a második résszel, a Bányavaksággal szombaton két újabb díjat vittek el a marosvásárhelyi művészek.
– Értékelik a trilógiát azok is, akiknek a közvetlen környezetében zajlik a dráma?
– A marosvásárhelyi közönség a környező falvakból vagy városkák lakóiból áll össze, egymásnak továbbítják az előadás jó hírét. Olyanok nézik meg elsősorban, akik körül a darabban felvázolt sorsok zajlanak. A tavalyi POSZT-on, az előadás után kijött egy idősebb sepsiszentgyörgyi úr, aki nagyon szórakoztatónak és húsba vágónak találta az előadást, mert, mint mondta, „sajnos, így élünk”. Helyi szakmai kritikáról nem nagyon beszélhetünk, illetve ennek Erdélyben nincs még igazán szerepe. A Bányavakságot az ősszel mutatták be, és körülbelül négy hónapra rá született meg az első kritika a darabról, akkor is egy magyarországi kritikus tollából. A pesti verziót novemberben láthatta a nagyközönség, és a rákövetkező héten már két kritikát lehetett a darabról olvasni, később tíz-tizenkét elemző írás született.
– Tipikusan erdélyi történet ez, vagy mi, emberek általában évszázadokig hordozzuk sérelmeinket?
– Ilyenek is vagyunk, ez a történet nyilván egy szelete annak, ami körülöttünk van. Én ilyennek látom az erdélyi vagy a kelet-európai embert. Azért választottam problematikus helyzeteket, mert a dráma ott működik. A Bányavaksággal kapcsolatban kritikaként fogalmazták meg, hogy nincs pozitív magyar hős a darabban. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondolom, hogy nincsenek jó vagy pozitív emberek Székelyföldön, sőt szándékaim szerint ezekben a figurákban is ott van az emberség. Próbálok jó vagy rossz emberekről írni, akik valamilyen oknál fogva negatív helyzetbe kerülnek. Vannak vidékek Európában, távolabbra is, ahol a trilógiához hasonló kilátástalanságban élnek emberek, és nem tudok egyebet tenni, mint felhívni erre a figyelmet. A teljes interjú regisztráció után itt olvasható » Forrás: Magyar Hírlap
2013-06-17 16:59:32
|
 |
|
|
Továbbírt élet
,,Nem terveztem, de továbbírom az Alkonynaplót" - értesülhetünk az új kötet egyik naplóbejegyzéséből. Az elmúlt években Oravecz Imre alkotói figyelme a naplóírás felé fordult. Életművében...
|
|
|
Erdős Gáspár 65 esztendős mezőtúri zsidó polgárt 1944 júniusában deportálták Szolnokról. Feleségével együtt azon szerencsések közé tartozott, akiket nem Auschwitzba, hanem ausztriai...
|
|
|
Boldog-szomorú dalok
A középkorúságnak nincs története - nem csoda, ha igazából csak versben lehet róla hitelesen beszélni. A mindennapok apróbb-nagyobb számvetésein egyszerre túl és innen a hétköznapok megbékélései...
|
|
|
A Nobel-előadás limitált kiadása
Elhangzott 2025. december 7-én, a Svéd Királyi Akadémia ünnepi ülésén. A Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat 2025-ben Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda ,,meggyőző...
|
|