Ellenségképeket keresünk magunknak - Interjú Székely Csabával
(kiadvány: Bányavidék)

Ellenségképeket keresünk magunknak

Szilléry Éva - 2013. június 17., hétfő

A Bányavakság írója új hangon szól a székelyföldiekről és az elnyomásról

Nem volt szándékomban a polgárpukkasztás – állítja Székely Csaba fiatal erdélyi író, akinek nagy sikerű drámatrilógiája új hangon beszél a feldolgozatlan székely–magyar konfliktusról. A Bányavirág – amely a tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb előadása volt – után a második résszel, a Bányavaksággal szombaton két újabb díjat vittek el a marosvásárhelyi művészek.

– Értékelik a trilógiát azok is, akiknek a közvetlen környezetében zajlik a dráma?

– A marosvásárhelyi közönség a környező falvakból vagy városkák lakóiból áll össze, egymásnak továbbítják az előadás jó hírét. Olyanok nézik meg elsősorban, akik körül a darabban felvázolt sorsok zajlanak. A tavalyi POSZT-on, az előadás után kijött egy idősebb sepsiszentgyörgyi úr, aki nagyon szórakoztatónak és húsba vágónak találta az előadást, mert, mint mondta, „sajnos, így élünk”. Helyi szakmai kritikáról nem nagyon beszélhetünk, illetve ennek Erdélyben nincs még igazán szerepe. A Bányavakságot az ősszel mutatták be, és körülbelül négy hónapra rá született meg az első kritika a darabról, akkor is egy magyarországi kritikus tollából. A pesti verziót novemberben láthatta a nagyközönség, és a rákövetkező héten már két kritikát lehetett a darabról olvasni, később tíz-tizenkét elemző írás született.

– Tipikusan erdélyi történet ez, vagy mi, emberek általában évszázadokig hordozzuk sérelmeinket?

– Ilyenek is vagyunk, ez a történet nyilván egy szelete annak, ami körülöttünk van. Én ilyennek látom az erdélyi vagy a kelet-európai embert. Azért választottam problematikus helyzeteket, mert a dráma ott működik. A Bányavaksággal kapcsolatban kritikaként fogalmazták meg, hogy nincs pozitív magyar hős a darabban. Ez nem azt jelenti, hogy azt gondolom, hogy nincsenek jó vagy pozitív emberek Székelyföldön, sőt szándékaim szerint ezekben a figurákban is ott van az emberség. Próbálok jó vagy rossz emberekről írni, akik valamilyen oknál fogva negatív helyzetbe kerülnek. Vannak vidékek Európában, távolabbra is, ahol a trilógiához hasonló kilátástalanságban élnek emberek, és nem tudok egyebet tenni, mint felhívni erre a figyelmet.

A teljes interjú regisztráció után itt olvasható »

Forrás: Magyar Hírlap

2013-06-17 16:59:32
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Az alternatív pedagógia útjain
A rendszerváltás a magyar történelem fontos fordulópontja. A több mint harmincévnyi távolság már lehetővé teszi, hogy objektívan tekintsünk rá, de még meghallgathassuk az események alakítóinak...
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Irodalomtörténeti pszichohistóriák
Milbacher Róbert nagy sikerű és hiánypótló művéhez, a Legendahántáshoz hasonlóan a Ködképek az irodalom láthatárán is közérthető és szórakoztató ismeretterjesztésre vállalkozik....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ