(kiadvány: A királynál)

Európa és hazánk jövőjét is szkeptikusan látja Kemény István költő, író, de úgy véli: ilyen helyzetben felértékelődik a költészet. Az utóbbi időszakban közéleti témájú versei és A királynál című kötete kapcsán egyre szélesebb körben megismert költővel pályafutásáról, a költészet jelenlegi hazai szerepéről és az irodalmi életbe belépő lányairól is beszélgettünk.

- Pár évvel ezelőtt Bartis Attilával tartottatok egy estet a Nyitott Műhelyben, ahol a moderátor azon viccelődött, hogy mindketten mennyire zárkózott, megközelíthetetlen emberek vagytok. Emlékszem, hogy erre azt válaszoltad, hogy mindig is nagyon szeretted volna, hogy megközelítsenek. Hogy éled meg, hogy sok irodalmi estre, dedikálásra, közönségtalálkozóra hívnak, és interjúkat kell adnod, mint például most?

Frusztráltan. Rosszul beszélek, ilyenkor ez előre idegesít, például most: mert majd kínlódsz a felvett válaszaimmal, hogy leírd őket, emberi formát adj nekik, és én meg ki fogom javítani... Amiért most itt kérek tőled bocsánatot! Egyébként pedig örülök és büszke vagyok, ha hívnak valahova, ha interjút adhatok. Mert alapjáraton annyi az életem, hogy írásbeli feladatokat oldok meg több-kevesebb sikerrel, ilyenkor viszont, mint például most, írónak, költőnek, tulajdonképpen egy fontos embernek érezhetem magam. Ami aztán megint csak ijesztő, mert valami fontosat kéne mondanom, és folytatódik a frusztra... Ha meg véletlenül még sincs frusztra, akkor félő, hogy elbíztam magam.  

Tovább!

Hercsel Adél

Forrás: Mandiner.hu (2013.05.21.)