Legszívesebben rávetném magam a kötetben összegyűjtött korábbi írások recenzióira, hogy megtudakoljam, írták-e már korábban Keresztury Tibor kisprózájáról, hogy kegyetlen (majd utána, mintegy pontosításképp, hogy önkegyetlen)? SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.

Vagy azt, hogy amennyiben hasonlít Rejtő Jenőre, annyiban el is tér tőle: tudniillik kisvárosi és városszéli félvilági alakok gyülekeznek benne magukat mikro-mitikus figurákká pipiskedve, kocsmákban, betonudvarok hokedlijén vagy csak úgy, alkalmasint az ajtófélfának dőlve, a napfogyatkozás után még elrévedt tudatállapotban. Szóval, hogy ezek a figurák és történeteik vagy cselekedeteik nem lesznek a népmesei megbocsátás generálszószával leöntve, mert Keresztury Tibor azon karcosan ülteti be őket a helyenként szinte klasszikus ritmust felvevő prózanyelve közepébe.

Végül nem tudom meg, írtak-e róla korábban ehhez hasonlókat. Ellenállok a kísértésnek. Ez a kötet mégis csak egy bizonyos kötet itt és most. Egy prózaíró ötvenedik születésnapjára összegyűjtött írások. Nagyon közhelyes és méltatlan lenne azt mondani, összegzésféle, mert annál minden ízükben nyitottabb kis szövegekről, történet-körökről és egészében véve írói pályáról van szó. Gyűjteménye viszont – ahogy a cím is mondja: készlete – minden jellegzetes momentumnak, amit durván a 60-as évektől napjainkig megtapasztalhat a Magyarország-lakó, hozzá jön még az utóbbi évtizedek összetéveszthetetlen kelet-közép-európai feeling-je, vagy másképpen szólva eidosza, hogy megint legyen itt két, egymással közös részhalmazt képező, mégis erősen más kultúrkörből származó fogalom. Keresztury világa ugyanis abban jó, amitől szép: látszólag cinikus vagy kíméletlen felmutatás szépen hajló nyelvi leleményekkel, öldöklő humorral, még a szórendjében is. Tovább!

Sebestyén Rita

Forrás: Revizor Online (2013.05.06.)