Érezzük, hogy minden valódi, aki írta, a valóságban is fejte a tehenet - Csanda Mária kritikája Gerbrand Bakker: Az iker című regényéről.

A természetközeli életről szóló kedvenc könyveink David Thoreau Walden-je és Edward Stachura Szekercelárma című könyve. Míg azonban az ő regényeikben életmódjuk egyfajta kivonulás a társadalomból, lázadás, a holland szerzőnél éppen ellenkezőleg: alkalmazkodás, a családi hagyomány folytatása. Előbbiekben az amerikai szűzföld és lengyel erdőrengeteg a helyszín, esetünkben a holland mélyföld csatornákkal szabdalt füves vidéke.

Helmer, a középkorú holland farmer életének tanúi leszünk, aki apjával él egy tanyán. Apja már nem tud menni, így felköltözteti a ház emeletére, fia pedig berendezi magának a földszinti nappalit. Különös véletlenként a ház átrendezése egybeesik egy levél érkezésével, ami felkavarja a múltat.

Helmer harminc éve elvesztette ikertestvérét, Henket egy autóbalesetben, akinek volt menyasszonya jelentkezik a levélben, majd telefonon és személyesen. Riet, az ikertestvér hajdani kedvese Brabantba ment férjhez, megözvegyült, és most kamaszfiát szeretné elhelyezni Helmernél egy időre.

Az események lassan csordogálnak, megismerjük a tanya életét, a körülötte élőket, tejhordó fuvarost, kisállatkereskedőt, szomszéd családot, visszamegyünk a múltba, amire Helmer emlékezik. A tájképet betöltik az ott élők mindennapjai, melyből nyugalom árad. Tehenek, birkák és tyúkok, tűzégetés, kenuzás, korcsolyázás, bicikli- és kerítésjavítás, a kőrisfán ülő dolmányos varjú, és Helmer kedvencei, két szamár, akik az időnként idelátogató szomszéd gyerekek kedvencei is. Tovább!

Írta: Csanda Mária

Forrás: Librarius.hu (2013. április 28.)