Az elmúlt hónapok nagy magyar szépirodalmi sikere Dés Mihály Pesti barokk című kötete, amely a nyolcvanas évek fiatal pesti értelmiségi világát olyan érzékletesen jeleníti meg, hogy a kötet már-már kultikus könyvvé kezd válni.

A kultkönyvvé válás legbiztosabb jele, hogy az ötvenes-hatvanas nemzedék nemcsak egymásnak ajánlja, és egymás kezébe adja az egyébként igencsak vaskos kiadványt, hanem egy ügynökség révén már megindultak az első Pesti barokk-séták is, melyeken a jelentkezők csoportosan felkereshetik a regény elképzelt, vagy nagyon is valós kulturális, történelmi helyszíneit. Emellett a művet kiadó Magvető információi szerint a szerző már a megjelenést követő hetekben több ajánlatot kapott, hogy írásából színpadi adaptációt készítsen. Különleges zenés színházi felolvasóest is született Regényes jelenetek 4 Déssel és 3 színésszel címmel: itt az író híres zenész testvére, Dés László, valamint két Dés-utód, András és Marci zenei aláfestése mellett Molnár Piroska, Udvaros Dorottya és Varga Tamás olvas fel részleteket a  regényből. Érdekesség, hogy Udvaros Dorottya többször is feltűnik a regényben tehetséges fiatal színésznőként, s a főhős keresett és keresetlen szavakkal jellemzi mind külsejét, mind versmondói képességét, ez utóbbit egy televí­zióban látott szavalata kapcsán.

Azt ugyan nem lehet állítani, hogy a 63 éves, Spanyolországban élő irodalom­kritikus, fordító és könyvkiadó Dés Mihály élete első regényével a magyar irodalmi ­állóvizet kavarta fel – hisz szerencsére a kortárs magyar irodalom igencsak él, létezik, és színvonalas is –, ám azt igenis lehet állítani, hogy elsőkönyves íróként egyből minőségi munkával tört be a magyar irodalomba.

A regény ugyanis mind tartalmában, mind formájában újat hoz. A nyolcvanas évek első felét idézi fel, egy fiatal pesti értelmiségi szárnypróbálgatásait, útkeresését, bolyongását a késő kádári rendszerben, amikor már egyre szabadabban lehet gondolkodni és elgondolkodni politikáról, társadalomról, gazdaságról, művészetről, erkölcsről, kiúttalanságról, amikor már egyre jobban hallatják hangjukat az ellenzéki erők is. ­Cigarettafüstös bulik, érzelmi bonyodalmak, sikeres és kevésbé sikeres barátságok, párkapcsolatok, hódítások, megcsalások, vadító szerelem és szex jellemzik ezt az időszakot. Világmegváltó gondolatok, elvágyódások, disszidálási szándékok, észvesztő dumák, rendszerellenes viccek, a szamizdatirodalom térhódítása – mind-mind része a szocializmus végnapjainak. De legyen bármilyen is a rendszer, a fiatalok csak egyszer fiatalok, akik a rájuk jellemző hevülettel élnek, gondolkodnak, szeretnek. Ugyanakkor hat rájuk szüleik, nagyszüleik inkább tragikus, mint csak egyszerűen érdekes múltja, akiknek át kellett élniük háborút, üldöztetést, életveszélyt, meghurcoltatást, elnyomást, forradalmat és konszolidációt, de többnyire szegénységet, fortélyos túlélési technikákkal a tudatukban. A kötet a nyolcvanas években felnőtté érő nemzedék emlékeit életszerűen érzékletesen jeleníti meg, ezért is hat annyira az ötvenes, hatvanas évit taposó olvasóközönségre.

A történteket, a történetet többnyire a főszereplő, Koszta János szemüvegén keresztül látjuk. Az ő bohém életét, sztorijait, örömeit, bánatait, szerelmeit, vakvágányra futott kapcsolatait, érzéseit, világfájdalmait követhetjük nyomon. E harmincas éveinek elején járó, helyét nem találó értelmiségi Pesten éli életét. Irodalmár, sikertelen forgatókönyvíró, aki egyszerűen csak szeretne boldog lenni, szeretne biztos talajt a lába alatt. Mindez azonban számos ok miatt nem sikerül, így aztán egyre jobban vágyódik barátjával Amerikába. Ami barátjának sikerül, az neki nem, de mint kiderül, odaát sem kolbászból van a kerítés.

A címbéli barokk szó egyaránt szólhat a túlcifrázott, túldíszített, túlhajszolt élet­vitelnek, de a formabeli sokszínűségnek is. A szerző ugyanis az egyes fejezeteket a legváltozatosabb műfajban, formában és stílusban vetette papírra. Az előrehaladó történetet olvashatjuk önéletrajzként, naplóban, levelezésben elbeszélve, családregényként, novellafüzérként, esszéként, anekdotasze­rűen elmesélve, spicli-, vállalati és lektori jelentésként, színházi jelenetben, filmforga­tókönyvként. Nem hiányzik a rendőrségi, pszichoanalitikus jelentés sem, de olykor viccantológiában jellemzi az író az adott ­politikai korszakot. Egyben dramaturgiai ­jelentőséget kapnak e fordulatok, miközben irodalmi utalásokban, hasonlatokban, paródiákban is bővelkedik a kötet. A stílus olykor intellektuális, olykor, groteszk, ironikus, önironikus, hangulata szinte egyszerre tud megindítóan, lírai, tragikusan drámai, halálosan komoly lenni, ugyanakkor humoros, röhejes, érzelemdús, érzéki, erotikus, trágár.

Érdekesség, hogy a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér személyiségek is feltűnnek, a korszak jellemző, ismert figurái, elsősorban a művészvilágból vagy az ellenzék soraiból: akad, aki saját névvel van jelen a regényben – az akkori ellenzék néhány meghatározó alakja, például Rajk László; a művészek közül Udvaros Dorottya; vagy pszichiáterként Goldschmidt Dénes –, mások megváltoztatott névvel tűnnek fel. Közülük akadnak, akik könnyen beazonosíthatók, mások viszont kevésbé. Az egymásba fo­nódó történetek szereplői között a nyilvános szórakozóhelyeken, a zárt házibulikon, a rokoni, baráti kapcsolatokban ismert és ismeretlen színészek, táncosok, képzőművészek ugyanúgy feltűnnek, mint butikosok, táncosok, ügyvédek, menőnek számító vagy peremre szorult értelmiségiek, de besúgók is, igencsak vegyesen. Az élettörténetek jellemzőek, vannak valóságosak, és bizonyára több emberből összegyúrtak is, és akadnak kitalált alakok is. Szinte elmosódnak, összemosódnak a figurák, így egy valós korszak hihető figuráiként bukkannak elő a regényben. „Nem volt még egy nemzedék a Földön, amelyik olyan jól érezte magát rosszul, mint mi” – összegez találóan egy hős a kötetben, s ennek a korszaknak a hangulatát adja vissza érzékletesen sajátos eszközeivel az író. E hangulat ébreszthet fel régi emlékeket az olvasóban, aki felidézheti saját múltját, érzéseit, tapasztalatait, hangulatait a mű olvastán, s válhat számára mágikus erejűvé a könyv.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Falus Tamás, www.ugyvedvilag.hu, 2013. július 30.

A cikk az Ügyvédvilág 2013 július-augusztusi számában olvasható.