„A mesékben minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet.” Boldizsár Ildikóban pedig valami mérhetetlen nyugalom és bölcsesség. Órákig tudnám hallgatni, amint lágy hangjával meséket kelt életre - olyan meséket, amelyekkel nagyon sok emberi szíven segített már. A mesekutató és -terapeuta írót kérdeztük mesékről, életről és a Könyvhéten megjelenő legújabb munkájáról.

Melyik mese szólított meg téged először gyermekként?

A kis hableány című Andersen-mese. Hamar megtanultam olvasni, és a könyvtárban ábécé sorrendben kölcsönöztem a könyveket. Így elég gyorsan eljutottam Andersenig. Elbűvölt az a vízi világ, amelyben a hableányok éltek, tulajdonképpen már akkor sem értettem, miért akar a kis hableány földi leány lenni, amikor a vízi király korall palotája a borostyánablakokkal meg a tenger hullámzására nyitódó-csukódó kagylóhéj tetővel sokkal izgalmasabb világnak tűnt. Nagyon szerettem elképzelni mindazt, amit olvasok.

Ha mondanod kellene három mesecímet - mit mesélnél csecsemőnek, fiatalnak, öregnek?

A magyar népmesék közül választanék, mégpedig a következő meséket: csecsemőnek az Icinke-picinke című mesét énekelve mesélném, fiatal fiúnak A Sötétség Országa, lányoknak a Hajnalka című népmesét, öregnek pedig A halhatatlanságra vágyó királyfit.

A Könyvhéten megjelenő Mesekalauz úton lévőknek című új könyved miben más, mint az eddigiek?

A kötet negyvenhárom meséje az emberi élet fordulóit és jól elhatárolható szakaszait mutatja be a születéstől az élet utolsó harmadáig. A mesék rövid kommentárokkal – úgynevezett mesekalauzokkal együtt – jelennek meg, megmutatva, hogy valóban „minden élethelyzetnek megvan a maga meséje”. A mesekalauzokkal segítséget szeretnék nyújtani a mesék mélyebb értéséhez, valamint ahhoz, hogy a bemutatott mese az élet mely területén tudja kifejteni a legerősebb hatást.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Ellemagazin.hu, 2013. április 16.