Embertől emberig tart Centauri Jégvágó című, frissen megjelent, letehetetlen sodrásban tartó, első nagyregénye. A legelső mondat „Ember!” -rel kezdődik, a legutolsó „emberrel” ér véget, a nagy lélegzetű regénykör bezárul.

Bár a hús-vér valójában a nyilvánosság előtt sosem mutatkozó, mindenét mondatokká fogalmazó szerző (aki, ugye, manapság tkp. különben sem létezik) korábbi két kötetének kisprózái, mint szétszakadt kontinensek, titokban már rég a „nagy történet” felé mutattak. Igaz, ma állítólag „nagy történetek” sincsenek. Hogy miképpen vannak mégis, az maga a Jégvágó című regény. A regényjáték életbevágó tétje. És hát abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy a Pátosz – az első Centauri-kötet 2007-ből – vonatütközőn utazó-örvénylő fiatalemberének semmi köze nincs az alig néhány hetes, 2013-as Jégvágó kamaszkorból épp kinőtt főhőséhez. De ne szaladjunk ennyire előre. Igaz, ezen a helyen a Jégvágót elemezni lehetetlen, legföljebb problémák vethetők föl, utak jelölhetők ki.

Probléma persze nincs is: aki – ahogy a fülszöveg írja – „hamisítatlan amerikai nagyregény”-re vágyik, szókimondó elbeszélővel (ő maga a fiatal főhős), sok kalanddal, titokkal, izgalommal, szerelemmel, bánattal, utazással, gyilkossággal, a Jégvágótól maximálisan megkapja a magáét. És akkor bizonyos szempontból ennyi pont elég is. (Akár a legtöbb.) Bár a hamisítatlan amerikai nagyregény szerzője magyar, izgalmas, plasztikus magyar nyelven ír; vagyis akkor „hamisít”?, játszik?, parodizál?, tiszteleg?, esetleg ezt mind együtt? És már el is kezdődött az a gyönyörű, problémákat kibontó, meg sosem oldó játék, amitől mégiscsak igazán érdemes elmerülni ebben a könyvben.

Jégvágó. Erős cím, amely rögtön szövegközi utazásra indít, a kortárs orosz Szorokin A jég című regényét (A jég-trilógiát) hívja elő. Szorokinnál azok tartozhatnak „a szív testvériségéhez”, akiknek a jégkalapács alatt megszólal a szívük. Centaurinál a jégvágó (mint konkrét, brutális orvosi szerszám, koponya-lékelésre való) segít hozzá az elhülyüléshez?, boldogsághoz?, általános szeretethez?; vagy mihez? De hogyan működik a jégvágó-metafora? A Szorokin-mitológia fontos eleme a gömbként működő víz, Centauri hőse végül metaforikus-valóságos vízbe merül. Szorokin szerint A jég nem a diktatúra regénye, hanem az elveszett paradicsom keresése. Mintha ezt – az elveszett paradicsomot – keresné Dan, a Jégvágó hőse-elbeszélője is, miközben megjárja a poklot-purgatóriumot, szöveg szerint is megidézve Dantét és az Isteni színjátékot (és az eltévedt, útkereső, önkereső embert, jelöletlenül fölfedve a Zabhegyezőt). Coolbirth nagyi jeget hord a nevében.

A teljes cikk itt olvasható »  

Forrás: Ölbei Lívia, Vaol.hu, 2013. december 30.