Rekordköltségvetéssel forgat Rudolf Péter a közszolgálati televíziónak filmsorozatot Fehér Béla Kossuthkifli című könyvéből. A könyv fantáziába ágyazott 19. századi road-movie, egy hét és egy utazás története. Az íróval, a Magyar Nemzet tárcaírójával a könyvön kívül az újságírás helyzetéről és a politika elmebetegségéről is beszélgettünk.

hvg.hu: Rudolf Péter rendezésében most forgatják a Kossuthkifli alapján készülő sorozatot. A produkció 740 millió forintból készül, a köztévé legdrágábban gyártott sorozata.

Fehér Béla: Ez erősen fel van fújva. Egyszerűen nem igaz, hogy kiemelt költségvetésről lenne szó. Gondoljon bele: ez hat óra, három egész estés film kijönne belőle. Ráadásul ennek csak egy része állami pénz, a többit Rudolf Péter maga szedte össze. Másrészt, miért baj az, ha egy Kossuth-díjas művész állami pénzt kap egy filmes produkcióra? Ebben a felfokozott, elmebeteg politikai közegben persze minden baj. Attól függ, hogy ki csinálja. Ebbe én nem is akarok belemenni, egy elmebaj az egész. Nem jó értelmiséginek lenni ebben a közegben.

hvg.hu: Egyedi, nagyon sűrű nyelvet alkotott. Hogyan lehet ezt filmre átültetni?

Fehér Béla: Ez végig kérdés volt. De úgy néz ki, működik. Én se hittem volna, de tényleg működik. És a színészek rendkívül élvezik. Panaszkodnak, hogy nehéz a szöveget megtanulni, de élvezik.

hvg.hu: Mennyire eredeti reformkori ez a nyelv, illetve mennyire a sajátja?

Fehér Béla: Én gyerekkorom óta nyelvmániás vagyok. Falun nőttem fel, Hajdúhadházán, ott már tájszavakat gyűjtöttem. Tele vagyok szótárakkal. Tehát én úgy kezdtem a munkát, hogy birtokában voltam egy közel kihalt magyar szókincsnek. Amikor elkezdtem írni, egyet tudtam: hogy én ezt nem akarom mai nyelven. Viszont beláttam, hogy akkori nyelven sem lehet. Ezért az a középutas megoldás született, hogy megkíséreltem a mai nyelvtani szerkezetbe egy vázlatos korabeli szókincset beilleszteni, amely részben létező, de részben nem létező kifejezésekből áll.

hvg.hu: A Kossuthkifli a maga abszurditásával mintha a mai magyar viszonyokra utalna, 1849-be átemelve. Tudatosan készült ennyire áthallásos művet írni?

Fehér Béla: Valóban kézenfekvőnek tűnik, de egyáltalán nem volt tudatos. De persze a széthúzás, amiről szó van, az nem csak egy mai jelenség. Az egész magyar történelmen végigvonul. Már IV. Béla idejében örültek a magyar oligarchák, hogy jön a tatár. „Örülének a király bajának” – ahogy a Thuróczy-krónika írja. Azt mondhatjuk, bármilyen korhoz nyúl az ember, erre a témára rátalál. De kifejezetten ezzel foglalkozni nekem nem állt szándékomban. Az ember munka közben csak magára a témára figyel, már a negyedrészén túl voltam, amikor észrevettem, hogy ez így is működik. De az egész magyar történelem az ellentétekről szól, ahogy az európai meg a világtörténelem is.

hvg.hu: Ha íróként nem is, de magánemberként foglalkoztatja az a széthúzás, az a feszültség, ami végigvonul a magyar történelmen, és a mindennapjainkat is meghatározza?

Fehér Béla: A foglalkoztat az egy rossz szó. Engem bosszant. De ahogy mondtam, semmi új nincs abban, ami itt folyik, és ugyanolyan buta és sehová nem vezető, mint volt bármikor.

hvg.hu: A könyvben is tetten érhető az a paranoia, amely nemcsak a reformkort, de az előző rendszert és a mostanit is meghatározza.

Fehér Béla: Igen, mondhatjuk, bár hozzá kell tennem: az, hogy meghatározza, az a média bűne, nem a lakosságé. Én vidéken lakom, kiköltöztem Budapestről, és pontosan tudom, hogy ez az egész mennyire érdekli az embereket. Ez nagyrészt egy budapesti játék, vidéken koránt sincs így. Viszont a tévéből ez ömlik, ezért meghatározó. Nem azért, mert az embereknek igényük lenne arra, hogy minden párt minden apró lépéséről értesüljenek.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Kovács Ferenc Dávid, Hvg.hu, 2013. szeptember 23.