Esterházyt olvasni mindig, (szinte) minden körülmények között egyfajta (perverz, intellektuális) élvezet. Mit élvezet? Egyenesen gyönyör!
Az írást ugyanis ilyen magas fokon művelni voltaképp már nem is lehet. Ehhez nem elég az anyanyelv (és a különféle poétikák) úgymond elsőkézbőli ismerete; ösztönös érzék, csak a kiválasztottaknak megadatott írói véna kell hozzá.

Az új könyvvel (tán regénnyel, tán memoárgyűjteménnyel) mégsem igazán tudok mit kezdeni.

Azon még úgy-ahogy túltettem magam, hogy az első oldalakon egy folyóiratban, szilveszter táján leközölt rövid, kerek, akkor még önmagában megállni tetsző tárcaszerűség köszönt vissza, de hogy pillanatok alatt elvesszek a témák, motívumok, utalások szöveglabirintusában, arra nem (nem feltétlenül) számítottam.

Az ajánlót teljes terjedelmében az alábbi link alatt tekintheti meg:

http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=4006