Nem akart krimit írni, de nem zavarja, ha valaki krimiként olvassa a könyvét. Bátran tegye, teszi még hozzá. Babiczky Tibor Magas tenger című regényében (mely néhány hete a hét könyve lett nálunk) a nyomozó az ideje nagy részében a legkevésbé sem nyomoz. Csak van, szemlélődik, szorong, és bolyong, keresi a helyét egy olyan töredezett és jövő nélküli világban, amely a bűnösök lekapcsolásával nem lesz jobb, igaz, sokkal rosszabb sem. Babiczky Tibor egy krízis regényeként jellemezte a Magas tengert, a Könyvesblognak adott interjújában pedig elmesélte, hogy a fentiek ellenére mégis miért éppen egy nyomozót választott hősének, kiderült, hogy melyik a kedvenc skandináv szerzője, és elárulta azt is, hogy vajon írna-e regényt valamelyik híres ikonikus detektívhősről.

A Hrabal sörözőben találkozunk, déli tizenkettőkor. Kicsit szorongok, a könyvedben ugyanis pont ebben az időpontban robbantották fel ezt a helyet...

Nézd ezt a táskát… (Fekete hátitáskájára mutat) Akkor én most kimegyek rágyújtani. (Nevet) De nem, nem kell szorongani, legalábbis én biztosan nem fogok most robbantani. Nem is tudom, honnan jött az ötlet. A hely esetleges lett, azt hiszem, a fejszobor miatt jutott eszembe (a bejáratnál található fejszobor a névadó Hrabalt ábrázolja – a szerk.). A robbantás ötlete pedig onnan jött, hogy iszonyatosan dühös vagyok a nem dohányzók védelmében hozott magyar törvényre, és valahogy ki kellett élnem ezt a dühömet.

A dohányosokat befogadó Skanzen Club akkor ezért kapott olyan nagy szerepet a történetben?

Persze. (Nevet) Az az utolsó végvár gyakorlatilag.

Visszatérve a szorongásra, az volt az érzésem, hogy ez az egyik legerősebb alapélménye a regénynek – de milyen nyomozó az, aki állandóan szorong, befelé fordul, magát analizálja?

Az egész nyomozó-mivolt, a bűnesetek, a nyomozás – már ha létezik egyáltalán benne nyomozás, mert szerintem nem nagyon van –, tehát mindez leginkább csak díszlet annak a bemutatásához, hogy hogyan is működik ez a faszi. Mindez kellett ahhoz, hogy meg tudjam jeleníteni, mi zajlik a lelkében, ehhez pedig egy olyan világot kellett felépítenem köré, amelyben az a szorongás, amit mondasz, hitelesen meg tud jelenni. Ha most a főhős marketing szakemberként dolgozna, akkor is meg lehetne, nyilván, de ez jobban passzolt hozzá.

Maga a bűn, a bűncselekmény az a közeg, amelyben ezt jobban ki lehet domborítani?

Pontosan. Itt van egy ürge, aki mindennap hullákkal találkozik, meg az emberi életnek a szánalmasan sötét oldalával, egy ösztönvilággal. És már hozzászokik: már nem is annyira érdekli, már nem annyira hatja meg. És ebben a közegben talán hangsúlyosabb, hogy hogyan halad befelé magában.

Amit most elmondasz, az csak megerősíti, amit olvasás közben is éreztem, mégpedig, hogy elég nagy a hasonlóság a Magas tenger és Csabai Szindbád-könyvei között. Nem csak a kötet szerkezete miatt, hanem ahogy ő látta a hősét. A Könyvesblognak adott tavalyi interjújában azt mondta, hogy ő nem krimiíró, „hanem egy író, aki krimit is ír, pontosabban detektívtörténetet. Még inkább egy detektívről szóló történetet”. Mi a véleményed erről?

Egészen hasonló módon képzelem el én is azt, amit csinálok. Ha megnézzük, hogyan működik egy jó krimi, akár egy szépirodalmi igényű krimi is, akkor is könnyen belátható, hogy a Magas tenger nem krimi.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, Könyvesblog, 2014. február 13.