Babiczky Tibor írt már a Playboynak, ennek kapcsán vádolták plágiummal is. Van néhány verseskötete, most pedig Magas tenger című krimijére az egész kortárs irodalmi közeg felkapta a fejét. Toroczkay András kérdezte a szerzőt.

Ma egykor elkezdtem, ötig nem tudtam letenni, sőt a végére is lapoztam egy idő után, nem bírtam idegekkel. Nem vagyok profi krimiolvasó, nagyon tetszett az atmoszférája a Magas tengernek. Van benne egy felhőleírás, az volt a kedvencem.

Köszönöm.

Nem akarlak lelombozni rögtön az elején, de úgy érzem, túl kell ezen esni: van olyan kérdés, amiről nem akarsz beszélni? Például Csunderlik, politika… Ha ezekkel kapcsolatban kérdezhetlek, mit szólsz ehhez: „Új hír: »Megjelent Babiczky Tibor első regénye Magas tenger címmel a Magvető Kiadónál. A főként költőként ismert szerző 180 oldalas könyve egy nyomozóról szól, aki saját bűntudatának eredetét kutatja .« (MTI) Nem kellett volna azt kutatni, ha megkér a nyomozó, szívesen átküldtem volna neki a linket a bűntudathoz.” Ez Csunderlik Péter újságíró, blogger üzenőfalán van éppen, akivel néhány éve konfliktusba keveredtél. (A korábbi Csunderlik-Babiczky-afférról részletesebben itt olvashatnak.)

Nem gondolom, hogy bármilyen kérdést kerülgetni kéne. Csunderlik Pétert megbántottam jó öt évvel ezelőtt. Hogy úgy mondjam, szóval, cselekedettel és mulasztással. Azóta több helyen is bocsánatot kértem az ügy miatt. Megteszem itt is. Neki volt igaza. Nem voltam korrekt. Nem jól döntöttem. És megbántam. És egyébként – teljesen jogosan, teszem hozzá – meg is lett a következménye az ügynek. Több laptól kirúgtak, elveszítettem a megélhetésem csaknem felét. Nehéz volt újra felépíteni a dolgokat. Ezt nem panaszképpen mondom. A felelősség az enyém volt, a következményeket viseltem és viselem. Sokat tanultam az esetből. Leginkább önismeretet. Nem volt szép tükörkép. Alaposságot. Felelősséget. Nagyon nehéz viszont szembesülni öt év után is teljesen ismeretlen emberek kvázi gyűlöletével emiatt. Az ember arra vágyik, hogy szeressék. És arra, hogy ha hibázik, és bocsánatot kér, akkor megbocsássanak neki.

Úgy érzed, a prózaírással újrakezdtél mindent? Arra gondolok, hogy a borítón nincs feltüntetve eddigi karriered, csak annyi, hogy ez az első regényed. Mennyiben más ez a terep?

Nem kezdtem újra. Egyetlen – ha szabad ilyen nagy szót használni – életművet írok. A terep változik, de a terep, hogy úgy mondjam, versről versre is változik.

Amikor olvastam a Magas tengert, két író ugrott be: Cserna-Szabó András és Fehér Béla. Elsősorban a zenék miatt, de a központi karakterek is hasonlóak. A te nyomozód is, Cserna-Szabó regényírója is hangsúlyosan szereti a komolyzenét, a könnyűt is, a metált is, Fehér Béla legutóbbi regényében szintén előkerülnek a popslágerek, mindhárman kallódó negyvenesek...

Rendben. És?

Hát nyilván az a kérdés, hogy mi a véleményed erről. Azt azért hangsúlyoznám, hogy alapvetően teljesen más hangulatúak ezek a világok. Szóba jött a Halál kilovagol Perzsiából a bemutatón, talán az az ősforrás. Vagy Nick Hornby? Te nem látsz ilyen rokonságot? Most beugrott még Bartis is. Szóval nekem nem nyomozók jutottak eszembe elsősorban. Mi a véleményed erről?

Nem voltak előképeim. Illetve, más oldalról nézve, csak előképeim voltak. Simon Marci felvetése a könyvbemutatón Hajnóczyval mint párhuzammal kapcsolatban meglepő, egyúttal érdekes, és – úgy gondolom – vállalható is. Csak a nyomozó abban a szakaszban van, amikor a halál még befelé lovagol Perzsiába…

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Toroczkay András, Irodalmi Jelen, 2014. február 16.