A kulisszaként szolgáló nevezetes tavalyi-tavalyelőtti események adták az alapötleteket, vagy egy meglévő elképzeléshez kerestél formát?

Régi vágyam volt egy színmű a beérkezett, önszerelemben égő késő harmincasokról, a kritikátlan önépítés parányi és óriási csapdáiról. Az elmúlt tíz évben sorra nyíltak az európai nívójú éttermek Pesten, a kulináris környezet tehát adott. Ami az utcán történik, a közérzetet messzemenően befolyásolja, az utcazaj mégsem szűrődik be ide.

Eddigi darabjaid nem voltak kifejezetten színpadi drámák, de most mintha visszavettél volna a költőből. Miért?

Mert léptem egyet, és csakis egyetlenegyet a színház felé. Legközelebb majd megint a líra szabadul el.

Hitelesek a szereplő-modellek a drámában, mennyire a te közeged ez? Te Budán laksz vagy Pesten?

Pesten lakom érettségi óta, de kisváros ez, tehát fürgén átjárható. Létező éttermek arculata és arcai adták az első inspirációt, de mindenkiből esszencia lett, több hús-vér jellem kivonata, veleje.

Nagyon pontos az idő- és helymeghatározás. Nem tartasz attól, hogy ezzel túlzottan időhöz kötött lesz a darab? Arra gondolok, mennyire készülhet egy ilyenfajta korkép/kórkép az öröklétnek?

Az ország rosszkedve állandósulni látszik. Ahol tömeg verődik össze, ott előbb-utóbb szikráznak az indulatok. Másrészt, hogy mivel kecsegtet például a klímaváltozás, tudható. Csupa olyan keserű pohár, amely nem ürül ki. Szándékom szerint nincs itt semmi, ami papíron romlékony volna. Pártok neve sosem forgott a tollamon.

Az interjút teljes terjedelmében az alábbi link alatt tekintheti meg:

http://www.exit.hu/interju/interju_gyujto/interju_vegoldal/13618