
Szeged város peremén. Interjú Szilasi Lászlóval (Kultúra.hu)
Szilasi László a SZTE Régi Magyar Irodalom tanszékvezető tanára, József Attila-, Bródy- és Déry-díjas író, irodalomtörténész. Új regényét február utolsó hetében a budapesti Hadik kávéházban, március elején a szegedi Grand Caféban mutatta be a Magvető Kiadó. A könyv keletkezéséről, struktúrájáról, az érzelmek megmentő szerepéről kérdeztük.
A bemutatón több megközelítése is elhangzott A harmadik híd című regénynek: Szegedet leíró városregény, generációs regény, hajléktalanokról szóló regény. Amikor elkezdte, tudta, hogy ez a három irány lesz meghatározó, vagy így alakult?
Városregény, generációs regény, hajléktalanokról szóló regény: olvasói szempontból helytállónak és nagyon hasznosnak érzem ezeket a jellemzéseket, de amikor nekifogtam a munkának, a besorolási lehetőségek egyáltalán nem érdekeltek. Egyszerűen regényt szerettem volna írni. Regényt írni olyan emberekről, akik nagyjából a generációmhoz tartoznak, s a hajléktalanság körülményei között élnek, egy Szegedhez valóban nagyon hasonlatos helyen.
Elmúlt korok szegénység-problémája ma a hajléktalanok problémájában vetődik fel legsúlyosabban, de ahogy hallottuk, nem szociografikus regényt akart írni. A könyv olvasásakor számomra mégis megjelent a részvét, mint ahogyan Tömörkény István írásainak olvastán is, habár ott sem szociográfiáról, hanem szépirodalomról van szó.
A hajléktalanok mai problémája szerintem nem a régi eredetű szegénység-probléma kortárs változata. Kortárs szegények léteznek, de a hajléktalan elsősorban nem szegény ember, hanem olyan embertársunk, akinek nincsen helye a mai társadalomban. A hajléktalannak nem annyira pénze, mint inkább helye nincs. Miközben pedig a szegénység régi kultúrája, a tisztes szegénység hagyománya jószerivel kiveszett, a hajléktalanság kultúrája, a falka struktúrájára ráépülő sajátos civilizáció apránként kialakult. Foghorn Péter, a főhős figurája ez a sajátos civilizáció. Együtt kell velük éreznünk, bár ők nem sajnálják magukat. Nem érnek rá. Élni akarnak.
A teljes interjú itt olvasható » Forrás: Csanda Mária, Kultúra.hu, 2014. március 13.
2014-03-13 16:34:32
|
 |
|
A szabadság börtönében
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz,...
|
|
Egy év legjobb versei
A nagy múltú antológia ebben az évben is az év folyóiratterméséből válogatja az év legjobb verseit.
|
|
A szabadság börtönében
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz,...
|
|
Egy temetés következményei
Az Olvadás mozaikszerűen kirajzolódó történetében a szereplők térben és időben is távol vannak egymástól, világok választják el őket, mégis egymás közvetlen közelében léteznek....
|
|