Szeged város peremén. Interjú Szilasi Lászlóval (Kultúra.hu)
(kiadvány: A harmadik híd)

Szilasi László a SZTE Régi Magyar Irodalom tanszékvezető tanára, József Attila-, Bródy- és Déry-díjas író, irodalomtörténész. Új regényét február utolsó hetében a budapesti Hadik kávéházban, március elején a szegedi Grand Caféban mutatta be a Magvető Kiadó. A könyv keletkezéséről, struktúrájáról, az érzelmek megmentő szerepéről kérdeztük.

A bemutatón több megközelítése is elhangzott A harmadik híd című regénynek: Szegedet leíró városregény, generációs regény, hajléktalanokról szóló regény. Amikor elkezdte, tudta, hogy ez a három irány lesz meghatározó, vagy így alakult?


Városregény, generációs regény, hajléktalanokról szóló regény: olvasói szempontból helytállónak és nagyon hasznosnak érzem ezeket a jellemzéseket, de amikor nekifogtam a munkának, a besorolási lehetőségek egyáltalán nem érdekeltek. Egyszerűen regényt szerettem volna írni. Regényt írni olyan emberekről, akik nagyjából a generációmhoz tartoznak, s a hajléktalanság körülményei között élnek, egy Szegedhez valóban nagyon hasonlatos helyen.

Elmúlt korok szegénység-problémája ma a hajléktalanok problémájában vetődik fel legsúlyosabban, de ahogy hallottuk, nem szociografikus regényt akart írni. A könyv olvasásakor számomra mégis megjelent a részvét, mint ahogyan Tömörkény István írásainak olvastán is, habár ott sem szociográfiáról, hanem szépirodalomról van szó.


A hajléktalanok mai problémája szerintem nem a régi eredetű szegénység-probléma kortárs változata. Kortárs szegények léteznek, de a hajléktalan elsősorban nem szegény ember, hanem olyan embertársunk, akinek nincsen helye a mai társadalomban. A hajléktalannak nem annyira pénze, mint inkább helye nincs. Miközben pedig a szegénység régi kultúrája, a tisztes szegénység hagyománya jószerivel kiveszett, a hajléktalanság kultúrája, a falka struktúrájára ráépülő sajátos civilizáció apránként kialakult. Foghorn Péter, a főhős figurája ez a sajátos civilizáció. Együtt kell velük éreznünk, bár ők nem sajnálják magukat. Nem érnek rá. Élni akarnak.

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Csanda Mária, Kultúra.hu, 2014. március 13.

2014-03-13 16:34:32
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
Fordította: Fodor Zsuzsa
Egy filmrendező válaszútjai
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ