A foltember és a pocsolyában tükröződő világ (Új Szó)

Az önazonosság keresése, az én határainak kiterjesztése, a tárgyi és az élővilág, a tükör és a tükrözött ellentéte: megannyi súlyos téma, melyeket egy gyerekkönyvben, a potenciális gyerekolvasókat is tekintetbe véve, a gyereklogika keretein belül maradva csak kevesen tudnak tárgyalni. Krusovszky Dénesnek bravúrosan sikerült megvalósítania ezt első gyerekverskötetében, melynek főhőse egy átlagos kisfiú, aki ugyanakkor igazi bölcselő is.

A gyereket azért is látjuk apró filozófusnak, mert nincsenek a priori előismeretei, sem torz előítéletei: úgy áll a világ dolgai előtt, mint a civilizációt először látó „vadember”, aki kívülről ítéli meg vagy ítéli el a kultúra vívmányait. Nézőpontjával azért is jó szembesülni, hogy átértékeljük a megszokottat, elgondolkodjunk a természetesnek hittről, meglássuk a játékban a mélyebb tartalmat, s megnyugtató mosollyal vegyük tudomásul a legkomolyabb vagy legmegrázóbb tényeket is. Ebből a nézőpontból persze a tények, a tárgyak, a kézzel fogható dolgok is átrendeződnek. Az én például nem befelé fordulva, hanem külső tárgyakon keresztül próbálja meghatározni önmagát (pl. a Nem én című vers). A tárgyaktól, élőlényektől, jelenségektől való elkülönülés egyértelmű, a megdöbbentő viszont éppen az, hogy a megkülönböztetés mégsem vezet eredményre, hiszen a különbözőség mértékét éppen ahhoz az önazonossághoz kellene mérnünk, amelyre ezzel a rámutató módszerrel nem sikerült rátalálnunk. A jelenlét nem jelent azonosságot, s így nem tudja megalapozni az önmeghatározást. Ez a kudarc azonban az én mindenütt jelenvalóságának a tudatát is feléleszti: „a biciklim csengője nem én vagyok, / és nagyapa kalapja sem én vagyok, / lehet, hogy még nem vagyok semmi, / pedig mindenhol ott vagyok.”

A Benne van minden című versben a fent és lent cserélődik meg: a pocsolyában tükröződő világ helyettesíti az igazit, s ebben a szűk, mégis a végtelenségbe nyíló térben a tükörképével helyet cserélt én is könnyen megtalálja magát. A pocsolya mellől elrángatott gyerek, a kötet apró filozófusa nem csak a félbehagyott játék miatt kesereg: a felnőtt beavatkozása révén az önmagára találás örömét volt kénytelen elveszíteni.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Polgár Anikó, Új Szó Online, 2014. március 15.

2014-03-15 16:03:24
Jogunkban áll beszélni
Klára, a szabadelvű és szabadszájú nyugdíjas értelmiségi a demencia tüneteit fedezi fel magán, így legjobb barátnője fokozatos leépülése mellett saját kiszolgáltatottságával is kénytelen...
Új novellák
Hány érvelési hibát tartanak számon a Defterdár utcában? Hová vezet, ha bekamerázzuk az anyánk lakását? Ha a mondandónk egy elapaszthatatlan gondolatfolyammá változik, kik állhatnak a parton? Szvoren...
Eszmék és kelepcék regénye
Závada Pál új regénye történelmünk legviharosabb évtizedeibe vezet: a 20. század derekának magyar irodalmi közegében játszódik. Fősodrában Németh László - valaha nagy hatású, de újra...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ