Állandó a szomjúság, a nap gyilkosan éget, sehol semmi menedék. A regény belvilága óhatatlanul Cormac McCarthy egyes könyveit juttatja eszünkbe. - Győrffy Ákos kritikája Jesús Carrasco Kegyetlen idő című regényéről.

Gyerekkoromban egyszer világgá mentem. Tegye fel a kezét, aki életében legalább egyszer nem ment még világgá. Délután valahogy meglógtam szegény nagyanyám mellől, aki túl volt már akkor a második agyvérzésén, és nem nagyon volt eszköze arra, hogy megakadályozza a szökésemet. Egy osztálytársamhoz mentem, aki fent lakott az egyik hegyi utca legtetején. Ez az osztálytársam járt Ausztráliában, valamelyik rokona disszidált oda, és volt neki egy maori maszkja. Azt, hogy maori maszk, akkor persze nem tudtam, csak egyszer megláttam náluk, és onnan kezdve nem tudtam szabadulni a maszk látványától. Valójában a maszkhoz mentem, nem ehhez a barátomhoz, de a maszkhoz a barátomon át vezetett az út. A szülei nem voltak otthon, ültünk a szobájában, és néztük a maszkot, ami ott lógott a falon egy amerikai zászló és egy Első Emelet-poszter között. Csodálatos, hogy egy gyerek mennyire természetesnek vesz egy efféle installációt. Nekem legalábbis semmi bajom nem volt a poszterrel és a zászlóval, sőt, nagyszerű kiegészítőknek tűntek a maori maszk mellett. Alkonyodott már, mire elindultam lefelé a hegyről, de útközben eszembe jutott, hogy mégis csak megszöktem otthonról, vagyis hogy világgá mentem, és az mégsem járja, hogy egy világgá menésből egy-két óra elteltével csak úgy hazamenjek. Hogy nézne az ki. Végül bementem a szomszéd varrónőhöz, Manci nénihez, ami egyfajta kompromisszum volt, mert az ablakából a kertünkre láttam, így azt is mondhattam magamnak, hogy majdnem otthon vagyok. Manci néni aztán hazaküldött, én pedig szó nélkül hazamentem, mert közben osztottam-szoroztam, és rájöttem, hogy nem akarok én annyira világgá menni mégsem, és különben is otthon felejtettem a playmobil katonáimat, akik nélkül egyre magányosabbnak éreztem magam.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Győrffy Ákos, Litera.hu, 2013. december 28.