A regény a mindvégig fenntartott vizuális hatások segítségével éri el, hogy a kimondatlan vagy a kimondhatatlan is „tapintható” alakot kapjon. - Virágh András recenziója Závada Pál Természetes fény című regényéről.

A családregény, a háborús regény, a holokauszt-regény és a történelmi regény keresztezési pontjai közelében kalibrálható szöveg szűk értelemben tótkomlósi lakosokról, tágabb értelemben az ország szűk húsz esztendejéről szól, középpontjában a háborúval, amely visszavonhatatlanul kuszálta össze az emberi sorsokat. Az epikus sodrású és medrű cselekményfolyam hátterében egy fényképarchívum áll, ennek darabjai a történet alapjai és illusztrációi. A Természetes fényt akár a magyar Csendes Donként is olvashatjuk, amennyiben Závada vaskos, sokszereplős regényének szereplői sincsenek mindig tisztában a (háborús) körülmények alakulásával, a legutolsókig reménykednek olyan eseményekben, amelyek bekövetkeztét a pillanat cáfolja legott. A regényben fontos szerepet játszik a szakadozó emlékezés működését megformáló elbeszélői technika, amely egyfelől a történetek rétegeit különíti el egymástól, másrészt a megannyi elbeszélő ellentmondó szólamainak is hangot ad. A Természetes fény a mindvégig fenntartott vizuális hatások segítségével éri el, hogy a kimondatlan vagy a kimondhatatlan is „tapintható” alakot kapjon: a fényképek tulajdonképpen az elbeszélők által összerakott történet keretein túlnőnek. A fotográfiák illékony dokumentumértéket kölcsönöznek a történeteknek, nem beszélve arról a számtalan harctéri noteszlapról, levélről és feljegyzésről, amelyek sajátos ritmust biztosítanak a regénynek. A történetek „szerzőségén” a Szemetka család tagjai (a 30-as években falubíróvá választott édesapa, a frontszolgálatot teljesítő fiú, illetve a szarvasi tanítóképzőbe jelentkező Mária), Koleszár Mátyás, Sógor Miska, Weiszék, valamint a tótkomlósi tisztogatások folytán külföldre szakadt családtagok és ismerősök osztoznak. Miközben a Závada más regényeiben feltűnt alakok is kiveszik a részüket a polifóniából, így a Természetes fény textuális hálózatba rendezi az életmű olyan ismert darabjait is, mint a Jadviga párnája vagy a Milota.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Virágh András, Litera.hu, 2014. április 23.