Ritkán akad az olvasó kezébe ennyire felszabadítóan üde, megannyi nyelvi leleménnyel, stílusbravúrokkal teli, humorral és léha életszemlélettel átitatott könyvremek, mint Nagy Koppány Zsolt újdonsült regénye. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.

Nagy Koppány Zsolt életkora szerint még inkább fiatal, tehetségére nézvést örökifjú, a mai világban való jártasságára tekintettel már inkább bölcs poéta olyan elemi természetességgel és annyi bájjal ontja magából a legbejáratottabb témákban való élménydús, közhelyektől sem visszarettenő prózafüzéreit, hogy gyaníthatóan nem akad majd gondja a kiadónak, s hosszabb távon is megéri az efféle mai ízlésre hajazó, a kor divatját nagy alázattal kiszolgáló művek megjelentetése.

A regény-címkével ellátott kötet három fejezetből áll, de az utolsó résztől eltekintve inkább lazán kapcsolódó novellaszerűségek ezek, amelyek a legkülönfélébb nézőpontokból veszik szemügyre korunk valóságát, a nélkül, hogy a legkevésbé is megfelelnének egy tágterű, a klasszikus regények zsúfoltságát és szerkezeti egységét felmutató fegyelmezett írásműnek.

Az első fejezet (Feljegyzések a hivatalból) a mára szinte átláthatatlanná bürokratizált és zárt ajtók mögé menekült állami közigazgatás belső tereit tárja elénk. Mint a lerágott csontokat majszoló, legkevésbé sem éhes oroszlánok, úgy pöffeszkednek íróasztalaik mögött a mindenféle pletykáktól bejáratott agyú hivatalnokok, a kalandokra maguk is kész főnökök és beosztottak. Nagy Koppány tálalásában a Hivatal olyan szenvedélybetegek gyülekezete, amely már végleg leszokóban van a narkómán munkamegszállottságról, és kedélyes kávézással, telefonálgatással, egymás alantas lejáratásával, a lehetetlenségig való túlterheltségük fáradásig túlemlegetett panaszaival, no meg a hölgyek körüli legyeskedéssel múlatják napjaikat. A könyv hőse, egy soha szebb napokat nem látott angoltanár, aki éppen az éveken át tartó gyötrelmes nyelvtanítás kínzó emlékeitől akar végleg megszabadulni. Két lehetséges személy kínálkozik, hogy a magánéleti válságán átsegítse, a nyugdíjas korú főnökasszony Editth és fiatal titkárnője, a tanga-bugyis Daniella. Hősünk még nem veszítette el az ifjonti szépérzékét, így nem kétséges, hogy szíve szerint merre is hajlik, ám annyi bonyodalom és korunkbeli elhajlás, politikai mélykátyú keresztezi útját, amely előtt tisztességgel meg kell hajolnia.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Sántha József, Revizoronline.hu, 2014. május 5.