Idén áprilisban megkapta az Artisjus Irodalmi Díjat Szerb Antal című monográfiájáért. Hogyan fogadta ezt az elismerést? Mit jelent Önnek?

Nagyon örültem az elismerésnek. Különösen jó érzés, hogy a többi díjazottal együttvéve igazán nagyszerű kollégák társaságában lehetek. A pénzdíjak elvesztésének nem örülök különösebben, de minthogy pillanatnyilag se pénz, se politika nincs a történetben, paradox módon egy egészen cool díj lett, amit átvehetek.

Miért döntött Szerb Antalnál? Régóta foglalkoztatta a szerző?

Szerb Antal mint író és mint irodalomtörténész régóta foglalkoztat, egyetemista éveimben szerettem meg, majd 1998 körül írtam róla első tanulmányomat, amit több kisebb-nagyobb írás követett. Szerb életműve magába sűríti a két világháború közötti irodalmi kultúra szinte minden problémáját, mozgásirányát, és közvetve szinte minden szereplőjét. Később a Kerényi Károly ókortudóssal kapcsolatos kutatásaim vezettek vissza Szerbhez; azt hiszem Szerb mellett Kerényi lett könyvem legtöbbet hivatkozott szerzője, szinte bújtatott főszereplője.       

Az egyetemi oktatásnak része az író Szerb Antal? A hallgatók ismerik, olvassák?

Nem irodalomtörténeti tanszéken tanítok, úgyhogy az irodalomszakosokról nincsenek alapos ismereteim. Szakkollégiumi kapcsolatok révén sok egészen kiváló irodalmár hallgatót ismerek, de ők kivételek, amiből nem lehet általánosítani. Szerb regényei és novellái népszerűnek mondhatók, ugyanakkor úgy tűnik, hogy a kortárs irodalomkutatás Szerbbel, mint szakproblémákhoz hozzászóló irodalomtörténésszel nem sokat tud kezdeni. Egy mai Vörösmarty-kutató, vagy egy Kölcsey-kutató számára szinte irreleváns Szerbnek az e szerzőkre vonatkozó értelmezése.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bárka Online, 2014. május 29.