Jesús Carrasco: Ott lapulnak bennünk az értékek. Interjú (Magyar Nemzet)
(kiadvány: Kegyetlen idő)

Az utóbbi évek egyik leghangosabb irodalmi sikerét aratta Jesús Carrasco Kegyetlen idő (Intemperie) című könyvével. A spanyol író 2013-as debütálása a frankfurti könyvvásár egyik szenzációja volt, a regényt számos nyelvre lefordították, magyarul a múlt év végén jelent meg a Magvető gondozásában. Miközben a szöveg kíméletlen, komor és erőszakos világa alaposan próbára teszi az olvasót, a szerző, mint kiderült, javíthatatlan optimista. Az élet sötét oldalát ábrázolva is megtalálja az alapvető emberi értékeket, amelyekhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell. Jesús Carrascóval a könyvfesztiválon beszélgettünk.

– Ha nem regényt ír, egy reklámügynökségnél dolgozik szerkesztőként. A reklámok harsány világa nem is állhatna távolabb regénye komor elbeszélésétől. Az ön esetében hogyan viszonyul egymáshoz a két terület?
– A regénynek nincs sok köze a reklámszövegekhez. A Kegyetlen idő mindenekelőtt az olvasmányélményeim hatására született, az életem szerencsére minden szempontból különbözik a regény világától. Az elmúlt húsz évben számos műfajban alkottam a magam szórakoztatására a naplótól a reklámokon át a novellákig és a gyermekkönyvekig. Ezt követően határoztam el, hogy megpróbálkozom a regényírással. Ebben az időszakban főként kortárs amerikai szerzők, Cormac McCarthy, Raymond Carver, Paul Auster műveit olvastam, és azt hiszem, ez az irodalmi hatás érhető tetten a szöveg világán.

– A regényben néhány apró részlettől eltekintve a pontos helyszínről és a korról, amelyben a történet játszódik, nem tudunk meg semmit. Miért tartotta ezeket titokban?
– A környezetre és főként a központi karakterekre koncentráltam. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy hol és mikor játszódik a történet. Az életben maradásért vívott küzdelmet, a lét bizonytalanságát akartam közvetíteni. Ha kitérek a részletekre, ha pontosan meghatározom az időt és a teret, kényelmesebb helyzetbe hozom az olvasót, kapaszkodókat nyújtok felé. Ez elvette volna a történet élét.

– A táj szinte önálló szereplőként kel életre a könyvben. Honnan ismeri ilyen alaposan az ábrázolt vidéket?
– Egy kis faluban születtem a portugál határhoz közel. Később Spanyolország középső régiójába költöztünk. Száraz, forró nyarak és hideg telek: szélsőséges időjárás jellemzi ezt a tájat. Amikor elkezdtem írni a regényt, hiteles és működőképes környezetet igyekeztem megalkotni, olyan hátteret, amely számomra is hitelessé teszi a történetet. Így vált a regény helyszíne hasonlóvá ahhoz a tájhoz, ahol felnőttem.

– A regény tanúsága szerint meglehetősen sötéten látja az emberiség sorsát.
– Nem, egyáltalán nem. Én optimista vagyok. Hiszek a fejlődésben és abban, hogy a dolgok kedvezően változhatnak számunkra a jövőben. A regényben az élet alapvető problémáit igyekeztem megragadni, az emberi létezés küzdelmét dramatizálni.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Magyar Nemzet Online, 2014. június 5.

Megjelent a Magyar Nemzet 2014. június 5-i számában.

2014-06-05 13:42:31
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Az alternatív pedagógia útjain
A rendszerváltás a magyar történelem fontos fordulópontja. A több mint harmincévnyi távolság már lehetővé teszi, hogy objektívan tekintsünk rá, de még meghallgathassuk az események alakítóinak...
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Irodalomtörténeti pszichohistóriák
Milbacher Róbert nagy sikerű és hiánypótló művéhez, a Legendahántáshoz hasonlóan a Ködképek az irodalom láthatárán is közérthető és szórakoztató ismeretterjesztésre vállalkozik....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ