A regényben az ún. nemi szerepek kialakulásának útvesztői; a szkhüllák és karübdiszek, a tarajos hullámverések és a szakadékos partok, a hajótörések és a nyugalmas öblök között megszerzett tapasztalatainak "hajónaplóját" írja Grecsó. – Jánossy Lajos kritikája Grecsó Krisztián Megyek utánad című regényéről.

A bevizsgált könyv nem mindig könnyíti meg a címválasztást. Hogy mi legyen a kritikai szöveg legeleje. Ez olykor jó, máskor rossz. Néha a tárgyazandó művet érintő kétségek, máskor épp az opusz lehengerlő ereje nehezíti az irodalmi minőségellenőr (no, ez túlzás, legyen az ő neve: előkóstoló) dolgát. Nem ritka, hogy annyi irányban nyitott a könyv, mást ne mondjunk, előképeinek mintázata olyan fokú: a lehetőségek tárháza kimeríthetetlennek tűnik. Grecsó Krisztián regénye az utóbbi esélyeket hívja elő: lehetne dolgozatunk címe Zabhegyező, de akár Zűrzavar és korabánat, netán Az író arcképe kölyökkutya korából. Miképpen a végül nyerőként befutott - torzított - verzió is. Folytathatnánk. Hiszen a Megyek utánad annak az elbeszélői hagyománynak a gazdag áramlásába sorolódik, poétikai megoldásait, perspektíváját, dinamizmusát onnan meríti, amelyet az ötletszerűen említett prózák fémjeleznek. A gyerekkortól, a pubertáson át, az érlelődő ifjúságot beleértve, a férfikorig kíséri végig a főszereplő, Daru történetét, fókuszpontjában a lányokkal, a csajokkal, a nőkkel, vagyis az ún. nemi szerepek kialakulásának útvesztőiben; a szkhüllák és karübdiszek, a tarajos hullámverések és a szakadékos partok, a hajótörések és a nyugalmas öblök között megszerzett tapasztalatainak hajónaplóját írja Grecsó. Könyve ekképp az egyre határozottabban hangot követelő szexus, végső soron a szerelem öntudatra ébredő regénye. Keserves, felemelő, küzdelmes, vívódó, kereső, hányódó, borús, egyben felhőtlen, önfeledt, mulatságos, groteszk és megrázó helyzetek örvényébe kerül az előzékenyen megszólított olvasó. Mert Grecsó könyve bizonyos szempontból biztosra megy; nincs emberfia, aki a témában érintett ne volna; mindenki átélte az idevágó kudarcokat és sikereket, abban az arányban, ahogyan sorsa kimérte. És sorson itt természetesen azt a családi, szociokulturális környezetet értjük, amely már szikrányi eszmélésünket megelőzi, keret és korlát, tengely és béklyó.

Grecsó nyolc fejezetre tagolja a Megyek utánad-ot. Voltaképp nyolc, pontosabban: hét női szereplő neve alatt futnak az egységek. A felépítés, ahogy fentebb jeleztük, túlnyomórészt lineáris. Az első „érintés” Lilié, az utolsó Julié. Köztük Eszter, Petra, Sára, Gréta, Adél. Az auftakt (Lili jön) erős és hatásos; sűrű, tömött nyáridőt „rak fel a vászonra” Grecsó; a nap rettentő, izzó korongja moccanatlanul uralkodik a karcolatlan égen, a levegő rezeg, akárha mint Pilinszkynél: „Merőleges déli meleg zuhog a szétszórt kabinokra.” Grecsónál a kukoricaföldre, ahol kis Bálint, alias Andor, a nagyfiú leckézeti, kínozza nálánál kisebb társait, Lilit és Darut; térdel a két gyerek széttárt karokkal a rekkenő hőben órákon át. Finom arányérzékkel megállított idő lel a képben poétikus foglalatot, amelyet aztán szétrombol a menekülés ösztöne, az ezt követő hajtóvadászat, végül Daru vakmerő mozdulata, amellyel fejbe rúgja üldözőjüket. Hogy mit érzett Daru akkor, és mit érez a regény további epizódjaiban, azt Grecsó két látószög egymásra utalásával formálja meg: „Daru nem akarta tudni, mi miért történik. Daru én vagyok. Illetve voltam, húsz évvel ezelőtt. Ma már nem vagyok az. Senki sem hív így, de nem ezen múlik, hogy már nem vagyok. Akár hívhatnának is így, attól még semmi se lenne meg bennem belőle.” A történetmondás aktuális jelen ideje konfrontálódik a reflexív, visszatekintő elbeszélő idejével, ekképp kettő az egyben helyzetet komponál. A gyerekszerelem, a hőssé lett Daru dicsősége persze nem is oly hosszú idővel megkopik, ahogyan lenni szokott, a kiscsaj kereket old, nagyobb fiúk bűvkörébe kerül, ám mindennek hátteréül Grecsó erős faktúrájú világot fest; a nyolcvanas évek vidék-Magyarországának atmoszféráját, a boltok kietlen kirakatait, az utcák néptelen némaságát, és nem utolsó sorban a fóliasátrak verejtékező levegőtlenségét átélten és árnyaltan hozza és tartja képben. És a színfalak között és előtt szépen emeli meg az apa alakját, aki a falusi miliő csodabogara és számkivetettje, belső emigránsa. A magyar Pimodán el- és leszármazottja alkoholos katatóniában tölti napjait, időnként, lángot kapó részegségében József Attilát szaval, kiabál, ordít a pusztába.

A Megyek utánad táncrendje tehát az első oldalaktól világos; adott az ugróiskola. A kérdés, nem válik-e túlzottan követhetővé a kotta.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2014. június 13.