„Fancsikó is élvezte Pinta műsorát, de este, mikor súlyos nyögéssel meghal a nagymama, s a szememben sötét árnyékok születnek, és hiába dörzsölöm, este sohasem mulasztotta el megtenni finom grammatikai kifogásait, nyelvhelyességi észrevételeit.” Ez van most is, írások egy darab madzagra fűzve, két gyerek, és az Isten. Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat. Esterházy Péterrel beszélgettünk a Könyvhétre megjelent új kötetéről.

Hogyan viszonyul a kortárs magyar irodalmi kánon elképzelt csúcsára helyezett Esterházy Péterhez?

Nincs ilyen csúcs.

Ez a pozíció szabadság vagy béklyó?

Nem egyetlen kánon, kánonok vannak, melyek folyamatosan változnak. Ha van visszhangja annak, amit az ember csinál, az lehet megerősítő, de elkedvetlenítő is. De még elkedvetlenítőbb az, ha nincs semmi. Ez a szerep abban az értelemben biztos nem béklyó, hogy nem gondolom, hogy ebből különösebb feladataim származnának, vagy bármilyen súlyt tenne rám. Annyi feladat adódik egy szöveggel, és annyi súly van ettől az emberen, hogy az már épp elég.

Honnan származik a vágy egy egyszerű, száz oldalas történet megírására?

Onnan, hogy mindig vagy majdnem mindig kicsit másmilyen könyveket írtam. Néha olvastam rövidebb könyveket, amelyek épp ettől a rövidségtől is szépek. Láttam magam előtt ezt a kicsi, finom tárgyat, és szerettem volna valami effélét.

Melyek ezek a könyvek?

Ez a német hossz, amit Erzählungnak vagy kisregénynek mondanak, ebből nagyon sokat olvastam. Ugyan egy szál, egy történet van végigmondva, de mégis van valamilyen gazdagsága. Például ilyen a Magyarországon kevésbé ismert Bruce Chatwin is, jó példa erre a kicsi, finomra. Az angolszász írók olyan képeségekkel bírnak, melyekkel én nem nagyon, és ezért érdekelnek.

Hány zsákutca jut száz oldalra? A beszélgetés során említette, hogy a Márk változat első hatvan oldala elkészült, majd kidobásra ítélte.

Vannak kis és nagy zsákutcák. Ilyen minden könyvnél van, ahogy a vicc mondja: kezdetben jó ötletnek látszott. Elkezdődik, van egy hang, de nem elég azt tudni, hogy ez egy jó hang, azt is tudni kell, hogy ez az optimális hang. Azért lehet elkezdeni az írást, mert az jó. Az elkezdés is jó, de az írásra gondolok most. És ha rendesen csinálja az ember a dolgát, ez a hang nem romlik el. Csak jöhet a kétkedés, hogy vajon nincs-e ennél egy jobb. Ezt a helyzetet nevezzük (kedves gyerekek) zsákutcának.

Hogy ez minden hangok legeslegjobbika.

Pontosan. Ez egy homályos dolog, nehéz elmondani, hogy melyek ennek a kritériumai, ez egy érzet. De lehet ezt egyszerűbben is mondani: És akkor a szerző elbizonytalanodott.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: KönyvesBlog.hu, 2014. június 15.