Egy kitelepített család néma kisfia mesél Esterházy Péter új könyvében életről, halálról, Istenről. Az Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk-változat rövid terjedelmén jócskán túlmutató könyv.

Egyszerű történet vessző száz oldal – már második könyvében ígéri ezt Esterházy Péter. A sorozat tavalyi, első kötetéből – a kardozós változat – azonban már tudjuk: az egyszerűség alatt sok mindent érthetünk, de a nyári nap árnyékában agyunk kikapcsolásával lapozgatást alig. (Attól most tekintsünk el, hogy e sorok írója azt a könyvet speciel épp egy balatoni strandon olvasta el, két női magazin között védte a nap sugaraitól, és ez sem a mű élvezetében, sem a nyaralásban nem okozott törést.)

A könyvhétre kiadott újabb kötet, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat egyszerűsége jóval kézzelfoghatóbb, bár nem kevésbé csap be, mint az első könyv. Ám amíg ott az abszurdba hajló humor, a végeláthatatlan, jegyzetekkel sűrűn teleszórt gondolatmenetek rejtették el az árulás végtelen egyszerű történetét „a tizenhetedik század második felének zűrzavarában”, itt az evangéliumok szelleme szerinti egyszerűség maga a téma.

Esterházytól egyet nem lehet elvitatni ennél a kötetnél – azon kívül persze, hogy ezúttal tartja magát a címben kikötött százoldalas terjedelemhez: az egyszerűség, akárcsak az Evangéliumoknál, szövegében is tetten érhető. Ám ezek a gyakran tőmondatokban megfogalmazott történetek – még akkor is, ha mesélőjük ennek nincs tudatában – végtelen mélységet takarnak. Viszonyunkról beszélnek Istenhez és Isten viszonyáról hozzánk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kultography, 2014. június 30.