Melyek a férfivá válás folyamatai? Egyáltalán vannak ilyenek? Hogyan lehetnénk férfiak, ha fiúságunk tragédiáit nem zárjuk le magunkban, mert nem tudjuk vagy nem is akarjuk? Ha magunkkal hordozzuk ezt a lezáratlanságot, miként rombolja az rajtunk túl a társas viszonyainkat, mások életét is?

Ezek az első kérdések, amelyek felmerülhetnek az olvasóban, ha Krusovszky Dénes első novelláskötetét a kezébe veszi. De ahogy haladunk előre a könyvben, azt tapasztaljuk, hogy A fiúk országa még ennél is összetettebb kérdéseket vet föl nekünk, amelyekre napokkal az olvasás után is keressük a válaszokat.

A könyv műfaji önmeghatározása is – novellák – kérdéses lehet az olvasó szemében. Olyan novellák ezek, amelyek gyakran közelítenek az elbeszélésekhez. Egyedül az Ismeretlen égbolt című darabot mondanám a műfaj tiszta megjelenítésének, míg Az éjszaka vége, a maga ötven oldalával és több napot felölelő cselekményével már egyértelműen elbeszélés. Ezt a keveredést annak tulajdonítom, hogy Krusovszky írásai nagyon sűrítettek, a szerző a szűkös szövegtérben is igyekszik minél elmélyültebb rajzokat adni a szereplőiről, ennek érdekében pedig gyakran tesz kitérőket, rövid időre letér a fő cselekményszálról. De ennek ellenére sem lesznek csapongóak az írásai, az egyes történetek ettől függetlenül is nagyon határozottan haladnak saját végkifejletük felé. Itt kell megemlítenem kötetének nagy erényét: ami ugyanis minden írásában egyértelműen megőrzi a novellák sajátosságát, az a váratlan, ugyanakkor elbizonytalanító lezárás, ami a szövegek egészéből nem következik, s azokból nem is kapunk rájuk választ. Ennek köszönhető, hogy a novellák napokig elkísérik az olvasót és a történetek újbóli felidézésére késztetnek. Vajon az első novellában valóban kettéfűrészelik az elbeszélő apját, vagy az még mindig a cirkuszi mutatvány része? Vajon mi történik az arab Ahmed és az orosz Nasztya között a kollégiumi szoba magányában? Vajon František ácsmester felesége öngyilkos lesz a bezárt ajtók mögött? Nincsenek válaszok. Ettől lesznek Krusovszky novellái olyan nyugtalanítóak, de egyúttal izgalmasak is.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szövegek a sorban olvasással sem fognak szorosabban kötődni egymáshoz, Krusovszky nem játszik a kortárs novellakötetekre jellemző novellaciklus-regény műfaji átmenetiségének lehetőségével. Az egyes szövegek önmagukban zártak, egymással nem állnak párbeszédben. Az így megidézett történetek rendkívül változatosak helyszíneikben, cselekményükben, a szereplők társadalomban betöltött szerepeiben és státuszában, ezért tematikailag is nagyon nehéz összefogni A fiúk országát. Rendszerezési törekvéseim legalábbis rendre csődöt mondtak, így viszont a könyvről való beszéd könnyen válhat önkényessé és intuitívvé. Krusovszky meghagyja az olvasó és az olvasás szabadságát.

Az egyik megragadható tematikai egységben beavatásokat és beavatódásokat, a fiúból férfivá válás határpontjait járják körbe a novellák. A Mielőtt apámat kettéfűrészelték című darab egy általános iskolás fiúnak az apjáról való leválását, így az elsődleges férfiképtől való elszakadását beszéli el, az ezt követő A tisztáson és A fiúk országa kamaszszereplőinél pedig a férfivá válás meghatározó pillanatairól olvashatunk. Utóbbi egy abortuszműtét köré építi a cselekményt, ez válik beavatási eseménnyé. A fiatal fiú, miközben a barátnőjére vár a műtét után, akkor ébred rá: „én egy kívülálló vagyok, hogy én ezt az egészet végső soron fel sem foghatom, s legfeljebb az együttérző parazita pozíciója lehet az enyém. Férfi vagyok, most váltam azzá, és nem korábban, a szeretkezések alkalmával, hanem ezekben a pillanatokban, ahogy magányosan és bután ácsorgok itt a nőgyógyászati osztály huzatos folyosóján” (88.) A női tapasztalatok, így az abortusz véres valósága nem adható, nem élhető át a fiú számára, ezért a férfilét itt elsősorban negációként jelenik meg, a karakter csak a másik nemmel szembeni idegenségként képes értelmezni saját férfiúságát. Ugyanakkor nem dönthető el, hogy a műtét ideje alatt vett nadrág elajándékozásával, ami az emlékezést generálja, a traumát dolgozza-e fel a már felnőtt férfi, vagy az emlékezést tiltja meg magának. Ha az utóbbiról van szó, akkor valóban férfivá lett-e ezáltal?

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Koscsák Balázs, Kulter.hu, 2014. július 20.