
Az emlékek szilánkjai (Népszabadság)
Gazdag, sokszínű és változatos regény Rakovszky Zsuzsa új könyve, amelyben az eddigi életművébe harmonikusan illeszkedő, mégis új világot ismerhetünk meg: a századelő Magyarországa, egy vidéki városi élete elevenedik meg e tágas, sok szereplőt és több elbeszélői pozíciót mozgató műben.
Az elbeszélés az író prózai műveiben is megszokott érzékeny, lendületes és költői stílusban szólal meg, sok metaforával, hasonlattal dúsítva.
Ezt emelném ki elsősorban, a leírások, elnyújtott belső monológok, gondolatfutamok aprólékos kidolgozottságát, érzékien áradó mondatfűzését, ami a Rakovszky-olvasóknak korántsem meglepetés.
Érdemes a nyitófejezetet kitüntetett figyelemmel olvasni, hiszen az évszázados történelmi messzeségben játszódó regény cselekményét úgy vezeti be, hogy össze is foglalja, előre is vetíti közben: a szülővárosába, Sókra – amely városban könnyedén ismerhetjük fel az író valódi szülővárosát, Sopront – érkező elbeszélő emlékeiből és némi könyvtári kutatómunka eredményét felhasználva – pusztán szórakozásból kezdi el szőni az ismerős nevek, helyek mögött meghúzódó regényt. Amint megérzi, „hogy a múlt továbbra is itt rezeg körülöttünk, mint valami szüntelen rádió- vagy tévéadás” (7.), aminek fel- és megidézéséhez csak egy megfelelő készülék szükséges, érzékeit megfelelő állásba kapcsolva kezdetét veszi a tulajdonképpeni regény. „Azzal szórakoztam, hogy az emlékeim szilánkjaiból meg az újságokból szerzett információtöredékek alapján összeraktam ezeknek az embereknek valamiféle lehetséges történetét”. (14.)
Eszerint a történet egésze a kerettörténet elbeszélőjének saját leleménye, miközben valószerűséget imitáló fiktív dokumentumok: levelek, újságcikkek, naplórészletek próbálják tényszerűvé tenni, megteremteni a valóság illúzióját.
A két szféra kibogozhatatlanul egybeér. A regény cselekményének fontosabb fordulópontjai (egy bankigazgató öngyilkossága, feleségének és lányának további sorsa, a fiatal szereplők szüleik ellen vívott függetlenségi harcának fejezetei, a Tanácsköztársaság időszaka, ismerős figurákkal a vezetők között) úgy állnak össze, hogy szinte szájbarágós egyszerűséggel mondhassanak az elbeszélők e változékony történelmi korról ítéletet. [...]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Pogrányi Péter, Nol.hu, 2014. július 21. Az írás a Népszabadság 2014. 07. 21. számában jelent meg.
2014-07-21 17:40:22
|
 |
|
Fordította: Ungvári Tamás
Egy kisember tragédiája
Az ügynök halála bár modern dráma, mégis az ókori sorstragédiák analitikus módján mutatja be egy hétköznapi ember összeomlását; sőt a tragédia egyik oka éppen az, hogy a főszereplő...
|
|
Fordította: Kúnos László
Az igazság kisebbségben
Ibsennek ez a remekműve egyszerre tragédia és komédia. Főhőse, dr. Stockmann felfedezi, hogy a városka gyógyforrásai mérgezettek: de az igazság hirdetésével csak a közösség haragját sikerül...
|
|
A szabadság börtönében
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz,...
|
|
Egy temetés következményei
Az Olvadás mozaikszerűen kirajzolódó történetében a szereplők térben és időben is távol vannak egymástól, világok választják el őket, mégis egymás közvetlen közelében léteznek....
|
|