Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben, költő, kritikus, szerkesztő és műfordító egy személyben. A Junior Prima Díj (2008) és a József Attila-díj (2012) mellett jó pár kitüntetéssel is büszkélkedhet. A Mindenhol ott vagyok a negyedik önálló- és első gyermekverskötete.

A költő első gyermekeknek szóló műve leszámol a műfaj kimondatlan konvencióival. Nem arra tanít, hogy mi milyen színű és nem kalauzol a mesék világába. Ezek a történetek egy gondolkodó, igazi városi kiskamasz rácsodálkozásai az élet keserű részeire, egy lassan felnőtté váló ember szemén keresztül. Olyan kérdések, gondolatok merülnek föl, mint „Vajon milyen rosszaságot követtek el azok, akiknek most az aluljáróban meg a parkban meg a kapualjban kell aludni?” (35.), vagy „A galambok általában koszosak és elég gyakran sánták is, de legalább sosincsenek egyedül. A néni viszont egyedül van.” (13.) E kérdésekkel és utalásokkal megszólítja a felnőtt közönséget is, egyértelműen utalva arra, hogy nekik is feladatuk lenne foglalkozniuk azokkal a problémákkal, amikre a kisfiú felfigyel.

A könyvet tíz éves kortól ajánlja a kiadó, érthetően, mivel nem egy igazi „gyerekműfaj”, komoly, szomorkás és bizony jól felkészült szülőket kíván, mert ha a gyerek eddig nem gondolkozott ezeken a témákon, a verseskötet elolvasása után bizony fog, és kérdezni is, rengeteget.

A három fejezetre osztott kötet (Nekem lila, Műén, Anya tükre) negyven rövid szöveget tartalmaz, elsőre fél óra alatt elolvasható, aztán rájöhet az olvasó, hogy annyi érdekes gondolatot rejt magában, hogy újra, egyenként, akár többször is el kell olvasni azokat, és bizony bőven lehet gondolkozni a tartalmán. Boros Mátyás rajzai illusztrálják a kötetet, egy nagyon jól eltalált, sovány „kiskölyök” elevenedik meg a rajzokon, szépen támogatva a könyv hangulatát, számítógépes grafikák lévén ismét egy a felnőtt- és gyerekkor közti hangulatvilágot sejtetve.

A kötet versei szabad versek, kettő kivételével: az Apa írt egy dalt (52.) és Anya is írt egyet (53.). eltalálja a „házi versfaragásra jellemző kínrímeket. A kisfiú versei ezzel szemben szabad versek, vagy az ősi ritmikussághoz nagyon közelítő mantraszerű szövegek. A tinédzserkorral járó érzelmeket, a gyermeki dacosságot többnyire az ilyen jellegű írásaiban láthatjuk megnyilvánulni. Ilyen például az Ahhoz van kedvem… (27.), amiben hosszan sorolja, mihez nincsen kedve épp.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kozma Eszter, FÉLonline.hu, 2014. augusztus 5.