Krusovszky Dénes költőként, műfordítóként lett egyre ismertebb és elismertebb, nemrég viszont novelláskötettel jelentkezett: A fiúk országában az olvasót is körülvevő kisvilágokról, az itt felnövő fiúkról igyekszik pontos képet adni. A novellák hősei az idősebbek alantasságával, a világ összetettségével vagy saját régebbi történeteikkel szembesülnek.

Ha vannak Krusovszky kötetében kulcsmondatok, akkor mindenképpen a következő néhány mondat az: „Ez nem ugyanaz a csodálat, ahogy mondjuk a Sagrada Famíiára néz fel az ember, sokkal hétköznapibb annál, de éppen ezért valóságosabb is. És ha őszinte lehet, hát elárulja, hogy az ő életére nagyobb  hatással van a Hunyadi téri csarnok, mint Gaudí óriástemploma. Nem a szépsége vagy a magasztossága vonzza ehhez a leharcolt épülethez, hanem a keserűség egymásra halmozott, türelmes rétegei.” Érdekes lenne megtudni, volt-e mögötte ilyen szándék, ars poeticát akart-e ezzel megfogalmazni. Az olvasó szemszögéből azonban mindenképpen érvényesek ezek a mondatok az egész kötetre. Ahogy a hősét, Krusovszkyt is az őt körülvevő kisvilágok érdeklik, és a keserűség egymásra halmozott rétegei. Elbeszélői alaphelyzetként gyakran választja a szerző az emlékezést, nemegyszer egyes szám első személyben. Néha évtizedeket kell visszalépniük a hősöknek az időben, hogy elérjék e keserűség első rétegeit, néha pedig a keletkezésükkor vagy közvetlenül utána – van, hogy még gyerekszemmel – mesélik a történetet. De ezek a visszaemlékezések is tárgyilagosak; ha vannak is, ritkán törnek elő az elfojtott indulatok.
 
Talán az sem véletlen, hogy az idézett mondatban éppen a Sagrada Familiát említi a szerző. Gaudí monumentális épülete ebben az összefüggésben nagyjából azt az irodalmat testesítheti meg Krusovszky számára, amit ő nem szeretne művelni. Korábban egy interjúban nyilatkozta, hogy véleménye szerint a mágikus realizmus kiüresedett, őt inkább a „művészkedéstől” mentes amerikai realista próza foglalkoztatja.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: R. Kiss Nelli, Magyar Nemzet Online, 2014. augusztus 25.