[...]

Ezzel szemben Cserna-Szabó szeret dolgozni az anyagával. Szinte minden mondatán ott hagyja az egyéniségét, azokat a jellegzetes csernás ízeket. Ugyanazon hitelességgel húzza be a történeteibe Petőfit és Haynaut, mint a kurvákkal szórakozó kamionost, vagy beszél afféle gusztustalanságokról, mint a saját vérét megcsapoló és hagymával elfogyasztó, a börtönt is megjárt özvegyasszony esete. Cserna egyszerre mond meghökkentő meséket és osztja meg velünk a rögvalóság pillanatfelvételeit, miközben egyszer sem vesztjük szem elől. Halljuk a hangját és látjuk félmosolyát olvasás közben. Ő nem rejtőzködik, nem húzódik háttérbe. Ő az a mesterszakács, aki saját magával hitelesíti a világ minden tájáról összegyűjtött receptjeit. Elmondja a maga Lolita-történetét és mennyország-verzióját, a szemünk előtt lakja be Kolozsvár minden zugát, tocsog az élet leveiben, és belenyúl abba is, amitől mi csak undorodnánk. A Veszett paradicsom pont ettől lesz koszos és karcos, undorító és élvezetes.

Most szólok: a leghosszabb téli este sem lesz elég hosszú, ha elindulunk velük a kacskaringós utakon.

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Magyar Szó Online, 2014. október 24.